Juhász Enikő - Nini photo & video

08/25/2022

Anna és Sára az egyik legcukibb testvérpár, akivel találkoztam. Önfeledten mozogtak a kamera előtt az első perctől fogva, nem volt nehéz dolgom, azonnal oldott volt a hangulat köztünk. Az időjárás is a kedvünkben járt, csodálatos fényekkel ajándékozott meg ez a nap minket. :)

08/05/2022

Sziasztok!

Hosszú kihagyás után, kicsit megújulva szeretnék visszatérni erre az oldalra. Ezentúl a természetfotóimon kívül egyéb témával foglalkozó képeimmel, illetve mozgóképeimmel is fogtok találkozni itt. :)

Elsőként Nikiről készült sorozatomból szeretnék pár fotót megmutatni, akivel nyakunkba vettük a nevadai sivatagot, hogy egy elhagyatott bányavárost, egy ghost town-t találjunk a fotózás helyszínéül.

Niki: "Imádom Eni Juhasz fotozását 💞 Mióta elmentek vegasból senkit nem találok aki ilyen mint ö. Érti a stílusom, látja milyen helyszín áll jól."

01/05/2020

Sziasztok!

Nagyon sokféleképpen láttam már ezt a sziklát. Narancsfényben, szürkületben, hajnalban, különféle napszakokban. Egyszer még éjjel is voltunk itt, amikor a csillagok fényénél csak azt lehetett látni, hogy az irányába sötétebb a horizont.
Mutatta már magát csurom vízesen hatalmas eső idején, de legtöbbször téglavörösen magasodik a szárazságban a kanyon fölé. Mindig megcsodálom, mert ez egy valóban kivételes vidék. A Red Rock Canyon és a Spring Mountain Ranch között szab gátat a látóhatárnak, és ébreszti fel az ember szunnyadó kreativitását a puszta látványával. Általában ugyanazt az arcát mutatja, de
tavaly februárban abban a szerencsében volt részem, hogy egy pár napig ilyen ruhát öltött a kősivatag. Állítólag erre a fantasztikus eseményre nagyon kevés alkalommal kerül sor egy emberöltő alatt és ennek ellenére láthattam. Erre mindig emlékezni fogok, mert mikor egy picit a hétköznapok elkezdenek összefolyni és nem látok ki a folytonosságból, akkor elég csak elővennem ezt a képet és rögtön emlékeztetni fog rá, hogy egy kis szerencsével és persze némi fantáziával, a házunktól alig fél órára ott egy kapu amely átvezet egy másik világba a nagyon öreg jéghegyhez, amely oly sok mindent látott már, és ősi titkokat őriz, és bizony akkor is itt fog állni, mikor mi már nem is létezünk.

Boldog új évtizedet kívánok mindenkinek!❤️

09/15/2019

Sziasztok!

Az ember napjai leginkább munkáról, megvalósításról, tervekről, teljesítésről, vágyakozásról, elégedetlenségről szólnak. Mindig többet és többet akarunk, hogy elérjük a kitűzött céljainkat. Hétfőtől-péntekig mindig a hétvégét várjuk, hogy aztán a várva várt szombat és vasárnap észrevétlenül elsuhanjon, és kezdődjön minden előről. Az egészből többnyire a tükörben látható változásokat tapasztaljuk, pedig így hagyjuk magunk mögött a korszakainkat, és így múlik el szépen lassan az életünk. A folytonos sietség miatt érezhetjük úgy, hogy nagyon gyorsan telnek a napok, hónapok, évek, és szinte idő sincs felfogni.
Pedig, ha egy kicsikét lelassítanánk néha, elég lenne csak a lábunk elé nézni, mert a csodák lehet, hogy épp ott hevernek. Elkerüljük az apró és szép lényeket,számunkra jelentéktelennek tűnő csepp kis eseményeket, holott minden itt zajlik az orrunk előtt. Például ez a pici gyermekláncfű sem bízza a véletlenre génjeinek továbbadását. A szelet hívja segítségül, hogy hatalmas távolságokat megtéve eljusson ahová csak lehet, hogy aztán ott gyökeret verhessen, és a folyamat újból megismétlődhessen. Isten törékeny kis teremtménye, amely mégis az egész bolygón elterjedt, és megvet***e gyökereit a világ végén is. Hát nem csodálatos?

08/05/2019

Nevada és Kalifornia állam kősivatagai csodálatra méltó lényeknek adnak otthont. Mindig is ámulva néztem, hogy ilyen mostoha körülmények között hogy lehet ennyire buja a vegetáció. Sosem tudtam megérteni, hogy ott, ahol a talaj olyan forró, hogy simán főzni, de még sütni is lehet rajta, hogy képes ilyen sokszínű lenni a biodiverzitás. Érdekes módon nappal, mikor többnyire a látásunkra bízzuk az érzékelést, akkor inkább tűnik barátságtalannak és kietlennek, de az est eljövetelével felélénkül a pusztaság, és megelevenedik a sivatag. A sziluettek, a hangok, a parázsló égbolt együttese gúnyt űz velünk, és a valóság megtapasztalása és érzékelése új szintekre emelkedik. Olyan érzés, mintha kinyitnánk egy könyvet és egy fantasy világba csöppennénk, melynek a fizika korlátai nem szabnak határt, hanem ténylegesen is ott vagyunk, egy elvarázsolt helyen. Pedig egyáltalán nem egy mesevilágban gyönyörködünk, itt vagyunk a város határában. Fura, mert sehol egy lélek... Mi, személy szerint örülünk ennek, de azért valahol elgondolkodtató, hogy rajtunk kívül senki nem jött ki a városból csodálni a természet szépségeit. Annak ellenére, hogy manapság a technika lehetővé teszi, hogy a lehető legnagyobb felbontásban örökítsünk meg egy pillanatot, egy fénykép sosem lesz képes visszaadni azt amit az ember személyesen tapasztal meg. Káprázatosan szép tud lenni egy sivatagi naplemente a bűn városának peremén...

07/22/2019

Amikor erre jártunk néhány éve, akkor nem gondoltam, hogy az egész hátralévő életemet megváltoztatja ez az út. Ezen a helyen szívtam magamba be eddigi életem legtisztább levegőjét. Magát az életet lélegeztem be, melyet ezek az ősi fák adtak nekem. Amíg ott voltam, részese lehettem egy időtlen körforgásnak, és érezthettem egy magasztos, mindent betöltő valami jelenlétét. Az indiánok tudtak valamit, melyre sokszor csak legyintünk, mondván ez csak valami meszkalinos vízióból visszamaradt mendemonda, pedig ennél sokkal többről van szó. Ott megbizonyosodtam róla, hogy nem csupán organizmusok milliárdjai által kibocsátott rezgések sokaságát látjuk, halljuk, érezzük. Egy hatalmas entitás van jelen, melyenek ugyanúgy érezni a "pulzusát", mint bármilyen más élőlénynek. Általában nem okoz gondot kifejezni magam, de az alaszkai esőerdő annyira lélegzetelállító, hogy meg sem kísérlem leírni, ugyanis erre valóban nincsenek szavak...

05/30/2019

Vannak helyek, ahol az ember nem egyedi lényként van jelen
többé. Megérkezése pillanatában részévé válik egy hatalmas
kerek egésznek, amely annyira magával ragadó, hogy nem
szándékozik szabadulni ebből az állapotból. Csupán
szükségletei rángatják vissza az eufórikus varázslatból a
való életbe, pedig legbelül azt kívánja, hogy bárcsak örökké
tartana ez az érzés. Mint akármilyen drog, ez is okozhat
függőséget, ezt a saját bőrömön tapasztalom. Amikor csak
tehetem, visszamegyek a három grácia legnagyobbikához. A
Csendes-óceán California partvidékénél leírhatatlanul és
megörökíthetetlenül szép. Mintha egyszerre hallanám az összes
zenét a világon, és minden történet előttem játszódna le.
Szerencsésnek érzem magam, hogy megtapasztalhattam élőben.

05/06/2019

Sziasztok!

Tudom, hogy ez egy fotós oldal, de szeretném Veletek megosztani az első kis videomat.
Mindig is vonzott , hogy hogyan lehet megörökíteni egy pillanatot, vagy egy emléket. Imádok fotózni, de a mozgóképektől egy picit tartottam, annak ellenére, hogy minden fajtáját szeretem és csodálom. A párom mindig mondta, hogy próbáljam meg, így hát belevágtam. Elsőként azért esett a választásom a nevadai sivatagra , mert hiába kietlen és barátságtalan, nagyon is hangulatos. Bármerre is nézünk azt érezzük, hogy mennyire nincs hatalmunk felette, és hogy csak átutazók lehetünk ezen a vidéken.

Together in the wild ► Tumbleweed Texas by Chris Haugen ► Sourse: YouTube Royalty-free Music ► Chris Haugen (Playlist) - https://www.youtube.com/playlist?lis...

04/29/2019

A nevadai sivatag tele van rejtélyekkel, titkokkal, számos legenda övezi, és megannyi western regény színhelyéül szolgált. A
naplemente talán itt a leghangulatosabb, és jó sok esztendeje, mikor még ló vagy szamárháton közlekedtek erre az emberek,
mindig a lemenő napot követték. Gyűrött, összepecsételt térképeik, és persze az égitestek segítették őket a tájékozòdásban. Tudták jòl, hogy innen számítva még 2-300 mérföld megtétele után jön el a
felüdülés. A Csendes-óceánig vezető hosszú és keserves út a perzselő sivatagban elképzelhetetlenül mostoha lehetett a
skorpiók és csörgőkígyók között, különösen úgy, hogy pumák és persze kojotok követték a magányos utazók nyomait. A forró szél
zúgása és a beláthatatlan tér, a végtelen pusztaság miatt felesleges volt segítségért kiáltani, a tűzforró talaj által
gerjesztett délibábos víziók miatt pedig a vizuális érzékelésben sem lehetett bízni. Ha valami történt, akkor bizony jobban t***e
a bajbakerült, hogy a megváltót hívta segítségül...
Évszázadnyi idővel később, napjainkban, sok fura leletről beszélnek a helybéliek. Egy építési vezető barátunk elmondása szerint, ahogy
terjeszkedik a bűn városa és veszi birtokba az ember a sivatagot, az épületek alapjainak kiásásakor bizony egyre többször
hantol ki a munkagép emberi maradványokat. Ha a vizsgálatokat sikerrel zárják, sokféle "diagnózist" állít fel a halottkém a
halál okaként, de a lehető legritkább esetben állapít meg természetes körülményeket. Megbecsülni sem lehet, hogy hogy hány tetemet rejthet a Mojave-sivatag, és hány elmondatlan történet várja, hogy egyszer majd valaki papírra vesse. Bármikor
erre járunk, mindig elmerengünk, hogy az itteni Józsuéfák árnyékában kit érhetett az este, és vajon megtalálta-e azt, amiért erre hozta az útja...

03/27/2019

Sziasztok!
Régi vágyam vált valóra a múlt héten. Volt szerencsém megcsodálni a temészet egy lélegzetelállító remekművét, mikor a csapadéknak köszönhetően végtelennek tűnő virágszőnyeg fedi be a tájat. Amerre a szem ellátott, pipacsok ezrei rikítottak, megtűzdelve apó, színes vadvirágokkal a mi, és a lepkék nagy örömére. ❤️

A kép címe pedig ~ Bátorság ~ ( Köszi László Tudenski B Tulipán ❤️❤️)

01/08/2019

Hideg, csípős reggelek. Nem mindenki szíve csücske, és ebbe a nemszeretem körbe én is beletartozok. :) Mégis, ha kimerészkedek a paplan alól, nem bánom meg. Nézem, ahogy a Nap próbál utat törni a fagyott levelek között. Az ereje ugyan nem oldja a csípős telet az arcomon, de a hideg, és a Nap sugarainak színe mégis megmelengeti a szívemet! :)

Tervekkel és boldogsággal teli 2019-et kívánok Nektek!