15/08/2026
Egy este, amikor nem azt kaptam, amiért mentem - de mégis sokat adott.
Bővebben a képről, ami egy történetet mesél: A Fogarasi-havasokba terveztem egy részletgazdag asztrofotót készíteni a Tejút-rendszerről. Legalább 50 darab 1 perces expóból, követőrendszerrel. Az előrejelzés estére tiszta eget ígért. Lényeges volt a holdmentes éjszaka, ami egy hónapban csak 2 napig nevezhető tökéletesnek. Így késő délutánra a helyszínen voltunk. Minden klappolni látszott. És hogy két legyet üssünk egy csapásra, gondoltuk estig van időnk megmászni egy magasabb csúcsot is. A gerincen pedig olyan látvány fogadott, amit az ember nem lát minden alkalommal: a felhők feltódultak a gerincig, aztán ott vissza is hömpölyögtek, mintha a hegygerinc megálljt parancsolna mozgásuknak. Néhány alkalommal volt szerencsém ezt a csodálatos jelenséget látni a Fogarasi-havasokban. S bár a látvány varázslatos volt, csendben megjegyeztem, ejj nem lesz ez így jó éjszakára. Ennek ellenére szürkületre, amire leértünk a hegyről kitisztult, az előrejelzésnek megfelelően. Azonban amire a kiválasztott helyszínen a ketyeréket összeraktam, elvégeztem a precíz pólusra állást és egy kicsit várni kellett volna a fotózás kezdéséig, hogy a Tejút ott és úgy álljon, ahogy tervezve volt, a hegy az időjárással összebeszélve úgy döntött, hogy e tervet keresztól húzza egy mestervágással, és teljes erőből elkezdte a súlyos felhők tömegét letolni a túloldalról. Az 50 darab egy perces expóból csak 1 darab expót tudtam csinálni. Ezt. Ami végül, ha nem is egy tankönyvi asztrófotó, de képnek remek.
Van benne Tejút, ami olyan, mintha csak átsejlene a világ mögött, helyszín, időjárás, fény, hegy, emberi jelenlét. A kompozíció nagyon működik:
- a Tejút bal felül szépen bevezeti a tekintetet
- középen a hatalmas felhőtömeg adja a kép fő drámáját
- alul a hegyek nagyon erős, sötét tömeget alkotnak
- a mesterséges fények és egy autó elvonulása pedig furcsa, kontrasztos emberi nyomot hagynak a vad tájban
