16/06/2026
Hat éve egy számomra nagyon kedves ember a fotózás végén azt mondta, hogy úgy érezte, a lencsén keresztül belé láttam. Három évvel később megkért, hogy bár van fotósa, élete egyik legfontosabb napján legyek ott kamerával, mert őt úgyis csak én látom „úgy”. Véleményem szerint ez az „úgy” azt jelentette, hogy maszk nélkül, önmagához a lehető legközelebb látom őt.
Az elmúlt hetekben Homérosz Odüsszeiáját olvasva újra bevillant ez a gondolat. A mítosz nemcsak a fizikai térben történő utazásról szól, hanem Odüsszeusz önismereti útjáról is. Arról az útról, amelynek bejárása az ember egyik legősibb és legfontosabb életfeladata.
A legenda olvasása közben felmerült bennem a gondolat: mi van, ha a portréim által segíthetek másoknak megtalálni a befelé vezető utat? Ha közelebb kerülhetnek önmagukhoz. Ha levethetik a társadalom által rájuk aggatott maszkokat, és elkezdhetik a belső munkát.
A fotózás lényege elsősorban nem is az elkészült portrékon lenne, hanem hogy a fotózás nyomán megszülessen vagy megerősödjön az a belső igény, amely önmaga megismerése felé vezeti az embert. Talán egy tükör vagyok, amelyben mások végre önmagukra ismerhetnek.
Hogy kipróbáljam és tovább mélyítsem ezt az új megközelítést, 3–4 olyan személyt keresek, akik a fent leírtak alapján belső késztetést éreznek önmaguk mélyebb megismerésére, és nyitottak lennének egy portréfotózásra.
Ha megszólítva érzed magad, és az alábbiak igazak rád:
- úgy érzed, rezonálsz a fenti leírással;
- részt vennél egy portréfotózáson;
- nem jelent gondot számodra, hogy 2–3 órára nélkülözd a telefonodat;
- Székelyudvarhelyen vagy annak 30 km-es körzetében élsz;
- július vagy augusztus folyamán tudnál időt szánni erre az élményre.
Június 30-ig várom a privát üzenetedet itt vagy bármelyik más platformon.
