02/01/2023
Terveztem, de mégsem posztoltam szilveszter napján. Igaz nem voltam netközelben, nem lett volna egyszerű megoldani, de azért megoldható lehetett volna. De azt gondoltam, hogy ezt az időszakot tényleg csak a családomnak szentelem, ahogy azt gondolom Ti is ezt tettétek, nagyon helyesen. Ezek a gondolatok ma is éppúgy aktuálisak lesznek, mint két napja lettek volna.
Év végén mindig személyesebben szoktam szólni, kicsit értékelni a mögöttem lévő évet, előre vetítve az újjal kapcsolatos terveket. Most sem teszem ezt másként, mert nagyon befolyásolja a jövőbeni munkámat az idei év történései.
Nagyon kemény, nagyon fájdalmas év van mögöttem. Ha rangsorolni lehetne, talán ez volt a második legnehezebb évem. Így azért már vártam a végét, mert az ember mindig hisz abban, hogy az újjal valami másabb, talán jobb is jöhet. Igyekszem megtalálni az előző év tanításait, és tovább vinni azokat a következőre.
A tavalyi év hozott sok veszteséget. A legnagyobb, hogy nyolc évvel édesanyám elvesztése után édesapám is távozott. Felnőtt fejjel tudjuk, hogy ez eljön egyszer, nem lehet kikerülni, de ilyenkor az ünnepek alatt, főleg az első ünnep alatt nagyon erősen tud lüktetni az érzés, hogy nincs már hova, kihez „hazamenni”.
A 2021-es évtől kaptam egy örök életre velem maradó betegséget, amit tavaly életmódváltással - amit kezdetben sok lemondással éltem meg - sikerült valamelyest egyensúlyban tartanom. Ennek az életmódváltásnak nem csak a tudatosabb táplálkozás, stresszkezelés, a minket körülvevő dolgokra sokkal tudatosabban való rátekintés volt a része, hanem az is, hogy visszább vettem a munkából. Ezt az év végéig tartani is tudtam. Nem terveztem nagyon karácsonyi fotózásokat, de annyi régi kedves visszajáró családom keresett meg, hogy igen korlátozottan, de mégiscsak megrendeztem.
Hálás vagyok nektek, hogy az idei évben is velem voltatok!
Tudom voltak olyan családok, akiknek már nem tudtam időpontot adni, és ezt nagyon sajnálom ☹ De azt kell mondjam, sajnos így is túlvállaltam magam. Az egy év alatt egyensúlyba kerülő betegségemben fellángolás jött pár nappal azután, hogy az utolsó sorozatot is leadtam. Szóval időszerű, hogy még jobban odafigyeljek, hogy mennyi munkát tudok vállalni egyszerre. Most egészen biztosan pihennem kell, hogy újra egyensúly legyen.
Sokan talán tudjátok, hogy a fiam versenysportoló, ami nemcsak rá nézve, de rám nézve is nagyon sok áldozattal jár. A hajnali, a kora délutánból estébe forduló mindennapi edzések, emiatt az esti tanulások, a hétvégi edzések, versenyek. Nem sok szabadidővel jár. És egy éve már a húga is csatlakozott ehhez a körhöz, és persze ahogy ez már lenni szokott, nem egyidőben vannak az edzéseik, így folyton mozgásban vagyok velük 😊
Mindezek fényében ebben az évben igencsak korlátozott számban fogok tudni munkát vállalni. Szeretnék több időt szentelni a családomnak, a gyermekeimnek, hisz év közben sokszor, így az év végén pedig gyakorlatilag két hónapig folyamatosan hiányomat fejezték ki. És én is az övékét. Már kiskamaszok, kamaszok, gyorsan szalad az idő, és azt az időt amit még velünk akarnak tölteni, szeretném kiélvezni. Mert hamarosan nálunk is máshol lesznek már a prioritások.
Abban a kis szabadidőmben, ami egy-egy nap adódik, szeretném fejleszteni kicsit a tudásomat, új dolgokat kipróbálni akár a fotózás, akár az utómunka területén, hogy amint újra tudok majd dolgozni, valami újat, valami jobbat tudja nyújtani nektek.
Vigyázzatok magatokra, a családotokra, szeretteitekre! Kívánom hogy legyen boldog az új évetek, hogy találjátok meg, mivel tudtok egyensúlyt teremteni a család és a munka, a kötelességek között.
