21/07/2026
Mindannyiunk életében van olyan pont, időszak, amikor elveszti a motivációját, lelkesedését legyen szó hivatásról, hobbiról stb.
Hosszú ideje nem találtam a motivációm a fotózásra. Mindig a tökéletes képet hajszoltam, elégedetlen voltam a felszerelésemmel és elfelejtettem, hogy miért is szeretem ezt csinálni.
Nemrégeiben sikerült újra csatlakoznom egy közösséghez, ahova gyerekként minden évben jártam a családommal. Egy táborba, ahol a természet szeretete és tisztelete köt össze mindenkit.
A hét folyamán fotóztam. Magamnak. Mindenfélét megörökítettem. Növényeket, embereket, tájakat. Lettek jobb képek, rosszabbak.
De egy valamire rájöttem és visszataláltam: Nem a tökéletes kép a lényeg, hanem maga a fotózás élménye. Valamilyen lenyomatot alkotni arról az adott tized, ezredmásodpercről, amit éppen megélek.
A közösség összetartó erejét, a pillanat szépségét, a fotózás örömét kaptam (vissza) ettől az egy héttől, és a tanulságot, hogy ahogy az életben sem tökéletes mindig minden, úgy nem sikerülhet minden fotó sem tökéletesen, és ez így van jól.
Íme, néhány kép (folytatás a következő pár bejegyzéseben), melyek ezen a héten készültek.
