G. Nagy Béla - 1937-1989

Nagy Béla
(1937-1989.)

1937-ben született, Debrecenben.
1940-ben a család Sopronba költözik; iskoláit itt végzi. Már gimnazistaként megmutatkozik érdeklődése a kémia iránt; egy szerencsétlenül sikerült tréfa miatt (könnygázt készített) kicsapják a Széchenyi István Gimnáziumból, így a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban fejezi be tanulmányait és teszi le az érettségit.
1955-ben felvételt nyer az ELTE Ve

gyészmérnöki Karára, ahol nagy kedvvel veti bele magát a tanulásba. Az egyetemen kezd komolyan foglalkozni a kosárlabdával, és versenyszerűen sportol. Ugyanezekben az években ismerkedik meg az akkori fiatal művészvilággal (pl.: K***s László, Sulyok Gabriella, Maár Gyula) Valószínűleg ennek hatására kezd foglalkozni a képzőművészettel.
1959-ben magánéleti okokból, szülői tiltakozás ellenére, otthagyja az egyetemet és hazaköltözik. Két év katonai szolgálat következik, majd ennek leteltével, 1961-ben dekoratőrként helyezkedik el. A sportéletben továbbra is részt vesz; előbb a Soproni Textiles Club NB II-es kosárlabda csapatának tagja, majd a SMAFC kosárlabda csapatában játszik (1962. Legjobb kosárdobó; 1964-ben NB I.)
1963-ban megnősül, két gyermeke születik. A ’60-as évek közepén ismerkedik meg Szabó Alajos grafikusművésszel, akinek a későbbiekben munkatársa is lesz. Tőle tanulja meg az alkalmazott grafika mesterfogásait. Elismert dekoratőr és grafikus lesz. Ebben az időszakban készített cégtáblái több évtizedig fennmaradtak (pl.: Gyöngyvirág espresso)
1967-68-ban térdsérülése miatt kénytelen felhagyni a kosárlabdával. Nagyjából ebben az időszakban (1968-69) lép életébe az új szerelem, a fotográfia. Az 1970-es évek elején Szabó Alajos saját, önálló műtermet kap, mely a Dekorációs Műhely végét jelenti. Nagy Béla először a Szolgáltatóipari Szövetkezetnél dekoratőr, majd a Vendéglátóipari Vállalat Gastroprint nyomda vezetője és grafikusa. Ekkoriban fotózási kedve már alábbhagy.
1976-ban a nyomda megszűnése, és más magánéleti problémák miatt gyógykezelésre szorul; családjától elköltözik, a fényképezéssel pedig végleg szakít.
1982-ig a Vendéglátóipari Vállalatnál dolgozik dekoratőrként. Ez az utolsó ilyen jellegű munkahelye. Ismét magánéleti problémákkal küzd. Több fajta munkával is próbálkozik, de nem találja a helyét.
1985-ben végleg megromló egészségi állapota miatt rokkantnyugdíjazzák.
1989 decemberében, hosszú betegeskedés után, elhunyt.