24/07/2026
Jöjjön egy kis háztáji hosszú sztori... avagy hogyan lettek futókacsáink? 😊🦆
Egész egyszerűen a férjem névnapjára kapott egy pár futókacsát.
Hogy hogyan lettek végül hatan? 🫣 Elsőre egyszerű lenne a válasz: kaptunk egy "házaspárt", a többit pedig elintézte a természet. 😄
Az első évben egyetlen tojásból kelt ki egy gyönyörű barna tojó. Ő lett Amálka. Annyira szép volt, hogy rögtön beleszerettem. Mivel egyke volt, maradt is nálunk.
Aztán egy éjszaka, amikor már a saját tojásain ült, elkapta egy nyest. 😭
El sem akartam hinni. Olyan erős, életrevaló kacsa volt! Kiskorában majdnem elveszítettük, mert nem tudott kimászni a medencéből. Mire hazaértünk, már alig kapálózott. Az utolsó pillanatban sikerült megmenteni.
És itt jött a természet egyik csodája. Ezután egy ideig félt bemenni a vízbe, pedig egy futókacsának ez a lételeme. Az anyja ezt valahogy megérezte, csőrébe fogta, és egyszerűen bevitte magával. Onnantól Amálka újra imádta a vizet. Mégsem ez lett a veszte...
Az pedig újabb csoda volt, hogy Amálka halála után az anyja tovább költötte a tojásokat. Ismét született egy barna kacsa. Eleinte Amálka 2.0-nak hívtam, és azt mondtam: na jó, egye fene, ő is maradhat. 😊
Aztán kiderült, hogy Amálka 2.0 valójában Brúnó. 🤣🤣 Így muszáj volt még egy kacsát megtartanunk mellé, mert a két gácsér–egy tojó felállás nem túl szerencsés. Így lett Pankánk is.
Ez a négy kacsa azóta tűzön-vízen át együtt van. Jóban, rosszban kitartanak egymás mellett. Annyira összetartanak, hogy amikor új kiskacsák születnek, egy idő után már nem igazán örülnek nekik... finoman szólva is "piszkálják" őket. 😅
Így került külön Anna és Gilbert. Hogy ők hogyan maradtak nálunk? Egyszerű. Visszamondták őket.
Mi már rég nem szeretnénk kiskacsákat keltetni, de valahogy minden évben érkezik egy telefon, hogy kellene néhány. Aztán amikor szólunk, hogy vihetők, jön a jól ismert mondat: "Ja... mégsem kell."
Így minden évben új gazdit keresünk nekik. Szerencsére eddig mindig sikerült, ráadásul szerintem sokszor még jobb helyre kerültek, mint ahová eredetileg mentek volna.
Anna és Gilbert esetében viszont úgy éreztem, a legjobb hely nálunk lesz. Addigra már annyira féltek a nagy négyestől, hogy a kert különböző sarkaiban bujkáltak. Ezért kaptak egy saját, nagy kifutót, egy csodaszép házat és egy fürdőkádat. Őszintén? Szerintem nekik van a legjobb életük. 😊
Így lett végül hat futókacsánk.
Idén ismét jött egy megkeresés. Négy új kiskacsa, majd ismét a visszamondás.
Kelt egy gyönyörű barna kacsa. Már mosolyogva mondtam: itt az Amálka 3.0. Az első napokban etetés közben majdnem agyontaposták, megsérült a lába, sántítani kezdett. Külön tettük a kicsiket az anyukájukkal, és nagyon reménykedtünk, hogy rendbe jön. Közben viccesen már mondtam is: ha nem gyógyul meg, hát nálunk marad. 😊
A természet pedig ismét megmutatta, milyen csodálatos. Teljesen helyrejött a lába, ma már ugyanúgy szalad két lábbal, mint a többiek.
Aztán persze kiderült, hogy Amálka 3.0 valójában Brúnó 2.0... mert természetesen ő is fiú lett. 🤣🤣
Szerdán végül elköltöztek. 😔
Mert valahogy mindig szerencsénk van. Mindig találunk nekik egy szerető otthont. Sőt, szerintem ismét egy még jobbat. Egy farmra kerültek, ahol bocik, malacok, tyúkok és kecskék várják őket. 🐮🐷🐔🐐
Rossz volt látni szerdán, ahogy megszeppenve álldogáltak az új helyükön. És még rosszabb volt tegnap reggel belenézni az üres házukba, az üres medencéjükbe... bár a házat Pötyi cica már villámgyorsan birtokba is vette. 😄
Ilyenkor mindig megszakad egy kicsit a szívem. 💔
De aztán eszembe jut, hogy minden egyes kiskacsának, aki nálunk indult el az életben, végül szerető otthont találtunk. És ennél talán nem is kívánhatnék többet. 🤎
