06/05/2026
Emlékeztek még erre? 🤔
„Nem eltűnés, csak levegővétel.”
Azóta kicsit csendesebb voltam.
Nem azért, mert ne történt volna semmi.
Hanem mert most inkább csendben csináltam, nem sokat beszéltem róla.
Kellett egy lépés hátra, hogy jobban lássam az erdőt a fától.
Mostanra kezd szépen összeállni a kép. Rendszerben, tisztábban, egy irányba.🫡
Ha minden terv, projekt így megy tovább, mint ahogyan megálmodtam év elején, akkor ... De most nem mondok nagy dolgokat.
Erre majd lehet érdemes lesz figyelni. 😇
Évzárás. Nem statisztikával, hanem őszintén.
Ez a kihívás nélkületek nem lett volna se jobb, se könnyebb – csak értelmetlenebb.
A 52 hetes fotós kihívást azért indítottam el, mert szerettem volna fejlődni.
A fotós tudásomban, technikában, helyzetfelismerésben, gyors döntésekben, gyors beállításokban, váratlan helyzetek lereagálásában.
Meg mert szeretek kattintani. Ennyi. Nem is egyet léptem előre.
Másrészt fejleszteni akartam magamat emberileg is, elhagyni a halogatást, végigcsinálni valamit következetesen, csinálni valami nagyon! Foglalkozni akartam vele!
A "verseny" ötlet többek közt onnan jött, hogy láttam más csoportokban, hogy egy-egy önjelölt sztárfotós kitesz egy képet, hogy „na ez majd 500+ like, meg megmutatom majdénavilágnak”, alatta pedig jönnek a képek, ki-ki a maga szintjén, eszközeivel, lelkesedésével. Aztán ahelyett, hogy támogatást kapnának, jön a savazás - kaputelefonozás. Ez nekem mindig rohadtul bántotta a szemem. Ezzel szemben én szeretem mások képeit nézegetni, nem ellenségként hanem sporttársként, kollégaként tekinteni arra akit ez egy kicsit is érdekel. Nálam tényleg mindenki képe szívesen látott volt.
És működött.
Egy év alatt 50 ember vett részt a játékban, összesen 661 képetet mutattatok meg!
Ez engem is meglepett, amikor a végén összesítettem.
Meglepett az is, hogy mely témák mentek nagyon,
és melyektől vártam többet, de nem mozgattak meg titeket, és melyik volt az amiről azt gondoltam, hogy ez aztán senkit nem érdekel aztán csak kapkodtam a fejem a sok jó kép között!
Jó volt látni és tapasztalni, hogy ahányan vagyunk, annyiféleképp látunk egy-egy témát.
Volt pár kép, aminél konkrétan meg kellett állnom: húúú bazze… ez igen!
Voltak kemény hetek.
Főállás, felelősség, család, másodállásként futó vállalkozás,
és még a heti képemet is meg kellett csinálnom.
Őszintén: a végére nagyon elfáradtam.
De kurvára megérte.
Az a pillanat, amikor az egyik havi győztesnek átadtam a kinyomtatott képét,
és örömkönnyek gördültek le az arcán, amikor egy ilyen kis apróság és a meglepetésben leszervezett átadás ilyen hatással bírt, na ott azt mondtam magamban:
B+!!!! , ezért már önmagában megérte az egész!
A témákban alkotni sem volt mindig egyszerű.
Nem akartam régi képekkel indulni - hisz ez volt az egyik célom, mozgatni magam, még ha éppen meg is tehettem volna, hogy leülök egy kicsit..
Szinte mindig direkt vártam pár napot a téma kihirdetése után, hogy ne olyan képet csináljak, amivel már más nevezett - annak ellenére, hogy sokszor megtervezett és leszervezett volt már a heti téma képéhez minden. Az időjárásról nem is beszélve! Jól meg is nehezítettem magamnak a dolgot, de ha egyszerű lett volna, most nem érezném ezt az elégedettséget! De megcsináltam!
Baromi jólesett, hogy ennyien neveztetek, megmutattátok az életeteket, a látásmódotokat vagy csak csendben követtétek az egy éven át tartó vergődésemet.
És külön sokat jelentettek azok a visszajelzések amik olyan emberektől jöttek, akiknek igenis adok a szavára: hogy ez bizony bomba ötlet volt.
Ezek felidézése lendített át a nehéz részeken.
Az elismerés és gratuláció az utolsó képem után, hogy csak sikerült megcsinálni, kitartani.
A vállalkozásról pár szó.
Rengeteget fejlődött a látásmódom. Több helyszín, több ember, több elvárás.
És kezd egészen tisztán kirajzolódni, merre tovább.
Nagy mérföldkő volt számomra, amikor eljutottam oda, hogy nemet tudok mondani.
Mindenki a saját stílusát, világát szállítja – én is. Fotóst nem a felszerelése miatt választunk, hanem a képi világa miatt.
És fotósként nem szabad elkurvulni: az én munkám én vagyok!
A verseny lezárásával felszabaduló kapacitást máshova fogom fektetni.
Építem tovább a saját márkámat már majd kicsit másképpen és máshol is. Egyre nagyobb, izgalmasabb projektek is vannak kilátásban.
Ezekből biztos fogok majd mutatni év közben.
Ha most ezt elolvastad: köszönöm!
Akár részt vettél, akár csak figyeltél, hogy itt voltál.
Folytatás lesz.
Csak már egy kicsit máshogy.
Most egy kicsit csend lesz. Nem eltűnés, csak levegővétel.