régóta szemezgettem anya fényképezőgépével, kisebb koromban távolról, aztán egyre közelebb merészkedtem. után megkaptam az első saját gépem, egy kis Fujit. de valahogy mindig a nagyobb, tükörreflexes gépek után ácsingóztam. egyszer kölcsönkaptam egy barátomtól egy Nikon gépet pár napra, azt hiszem, akkor kezdődött el az egész szerelmem a fotózás iránt. mikor már elég nagy voltam ahhoz, hogy anya r
ám merje bízni a gépét, elkezdtem sétálgatni vele, hóesésben, napsütésben, és mindig próbáltam megörökíteni a dolgokat olyan szemszögből, ahogy kevesen látják. amikor a sulimban márciusban megrendezésre került a KarMUN konferencia, fotósnak jelentkeztem és összességében elég jó visszajelzéseket kaptam a képeimről, így még jobban megjött a fotózáshoz a kedvem. ezután megkeresett egy kedves barátom, akinek nagyon sokat köszönhetek. meghívott fotózni a Pályaíjász Évadnyitóra, ahol egész nap fotóztam az íjászokat. sejtettem, hogy sok kép lesz, de a 2800on még én is meglepődtem. ebből szerencsére egy kis (egésznapos) válogatás-vagdosás-szerkesztgetés után 400at sikerült továbbküldenem Dodinak. a későbbi visszajelzésekből és abból a tényből leszűrve, hogy visszahívtak fotózni, sikert arattak a képeim. aztán sokat járkáltam Pesten, a belvárosban, és ott is kattintgattam párat, főleg deszkásokról. a következő nagy 'megmérettetés' májusban a 3D EB volt, majd júliusban a terep EB. a 'kötelező' csapat és egyéni képek mellett igyekesztem a lehető legtöbbször megragadni olyan dolgokat, amik szokatlanok, illetve szokványos dolgokat próbáltan lekapni szokatlan nézőpontból. hihetetlenül sokat dolgoztunk a Media Teammel, de megérte. nagyon sok új embert ismertem meg, sok-sok fotót készítettem, és a visszajelzések ismét pozitívak voltak. nagyon jól éreztem magam, és minden nehézség ellenére nagyon örülök, hogy bekerültem az íjászok közé, még ha én nem is íjjal, hanem a gépemmel lövök :)
