29/05/2026
Ne várj a tökéletes pillanatra..
Személyes sztori lesz, kicsit hosszabban :)))
A képek lassan 4 éve készültek tejóég ; )) amikor Áron a középső fiúnk 10 éves lett. Tudjátok, az az első bűvös kétszámjegyű..óóóriási mérföldkő ☺️ Simonnak is megvolt a 10. csak vele a KFC-be fotóztunk 😉 közben a legkisebb is betöltötte, hát azt még be kell pótolnunk 😁
Már délelőtt ment a készülődés: keresztapjuk a legnagyobb hőségben lufik után rohangált, én muffint sütöttem, előkerestem papi régi Zenit fényképezőgépét, kártyát, pokrócot.. Dudiék haza jöttek Sopronból. Minden jól alakult..
Aztán a valóság: Áronnak délután foci meccse volt, mire haza értek és indultunk fotózni a nap nem le, hanem elbújt.. A szúnyogok vadul csíptek, a gyerekek böllenkedtek (mert hát gyerekek...) a férfiak meg fejben már az esti meccsnél és a sörnél tartottak. Ismerős?
Aztán én magam sem tudom hogyan, de sikerült elengednem.. no nem a lufikat :))) hanem azt, hogy mindennek tökéletesnek kell lennie :))) kezdtem annak örülni, hogy csak úgy együtt vagyunk, a gyerekek futkoztak, kártyáztak, beszélgettek természetesen a meccsről és nem nyomogáztak :)) Én meg csak lestem őket és a pillanatokat, miközben nénnye :))) meg engem fotózott.
És tudjátok mi az érdekes? Amikor visszanézem ezeket a képeket, semmiféle hiányérzet nincs bennem. Karácsonyra fotókönyv lett belőle maminak, naptár a rokonoknak, nekünk pedig egy jó sztori :))) és egy olyan szép nyári emlék, ami mindig mosolyt csal az arcunkra.
Hamarosan érkezem egy különleges lehetőséggel, amivel ti is megörökíthetitek a saját tökéletes tökéletlen pillanataitokat.
