11/06/2026
Január óta fotózom a városi kis tó madarait. :) Ezekből hoztam válogatást.
Szemtanúja lehettem érdekes viselkedéseknek, hangos veszekedéseknek, szerelemnek, fészekrakásnak, láttam kikelni fiókákat és sajnos azt is át kell élnem, hogy ezek a picik bizony fogynak... élnek ragadozók is ezen a területen. Valószínűleg miattuk tűnik el néhány apróság.
Érzékelem, milyen szeretettel és mekkora gondoskodással nevelik a szülők a kicsinyeket. Védelmezték őket meleg testükkel még tavasszal, amikor az időjárás nem volt kedvező és a víz is hideg volt. Óvták, védték őket, nem hozták kezdetben a part közelébe a picikéket, mostanra már kézből eszegetik a magokat, amiket a park látogatói kedvességből nekik hoznak.
Napról napra egyre nagyobbak, erősebbek, pelyheiket felváltják lassan a tollak.
Önállósodnak maguktól, néha a szülők erőteljesebb "utalásaitól". Időnként "megmarják" csőrükkel az ételért sipítozó, tinédzser utódokat, jelezvén, vége a szülői gondoskodásnak, etetésnek... most már magukra vannak utalva.
A szülők pedig újra fészket raknak.
Minden villámgyorsan történik, már ami az emberi léptékeket illeti.
Sok látogató sétál itt. Mindenki fotózza őket, beszél róluk, mosolyognak egy-egy jelenet láttán. Érződik irántuk a meleg szeretet.
A madarak is bátrabbak itt. Nem repülnek el, sokszor mellettük lehet sétálgatni és nagyon közelről megfigyelni. Alkalmanként jönnek a kisgyerekek, megkergetik őket :) de ezután gyorsan megbékélnek a helyzettel a szárnyasok és csordogál tovább az élet a maga megszokott, nyugodt medrében. :)
