12/05/2026
Vannak virágok, amelyek nem a szépségük miatt maradnak meg bennünk,
hanem azért, mert valaki szeretettel adta őket.
Egy csokor néha többet őriz egy pillanatnál:
érintéseket, kimondatlan érzéseket, búcsúkat és szeretetet.
Az idő lassan elszárítja a szirmokat,
de az emlék, amely hozzájuk kötődik, valahogy mégis megmarad.
A szerelmemtől kapott virágokban mindig ott van egy darab belőle,
a családomtól kapott csokrokban pedig az a szeretet,
amely egész életemben körülvett.
Számomra minden virág egy emlék,
egy pillanat, amit félek egyszer elveszíteni.
Talán ezért fotózom őket.
Mert a fényképezőgép képes megőrizni azt,
amit az idő lassan magával vinne.
A hervadó szirmok mögött számomra emberek vannak,
tekintetek, ölelések, érzések.
Olyan pillanatok, amelyeket túl fontosnak érzek ahhoz,
hogy csak az emlékeimre bízzam őket.
A ballagási virágom is ilyen emlék lett számomra.
Abban a csokorban benne volt egy lezáruló korszak minden érzése:
a búcsú csendje, a jövő bizonytalansága,
és azoknak a szeretete, akik végig mellettem álltak.
Amikor lefotóztam, nem magát a virágot akartam megőrizni,
hanem azt a pillanatot,
amikor először éreztem igazán, hogy valami véget ér
és emlékké válik.
