28/12/2025
A privát profilomon megjelent egy írás erről az évemről, amit inkább nem minősítek, habár egyetlen szó elég lenne.
Kifejtettem benne, hogy 2025 számomra a lezárásokról szólt.
Kapcsolatok, álmok, dolgok, amikhez ragaszkodtam, mert valaha fontosak voltak számomra.
Nem drámai döntések voltak ezek, inkább csendes felismerések, hogy ami nem őszinte, nem kölcsönös, nem épít, annak nincs helye tovább az életemben…
…és a képeimen sem.
Mert fotósként is megtanultam elengedni.
Nem minden munkát kell elvállalni.
Nem minden irány az enyém.
És ez nem veszteség, hanem tisztulás.
Továbbá hiszem, hogy ami hozzám tartozik, az rám talál. ✨
Dolgoztam. Néha láthatatlanul. Inkább láthatatlanul. 🫣
Volt, hogy a kamera kapaszkodó volt, máskor tükör.
Fotóztam akkor is, amikor belül nehéz volt, mert a történetek nem állhatnak meg…és az élet sem teszi.
Néha az is segített, hogy a kamera nem szólt hozzám…bár úgy meg kicsit magányos volt, de akkor pont az kellett. 🥹
Ez az év megtanított arra, hogy a fotózás nem csak technika vagy esztétika.
Hanem jelenlét. Figyelem. Kapcsolódás.
És sokszor csend.
Ez a csend mondjuk néha kísértetiesen hasonlított arra, amikor repülő üzemmódba teszed a telefonod, hogy ne zavarjanak…majd visszakapcsolás után várod az értesítéseket, de semmi. Ijesztő. 🫣🙃😂
De haladtam.
Voltak felemelő pillanatok. Visszatérő ügyfelek. Bizalom.
Egy-egy tekintet, ami pontosan mutatta, miért vagyunk ott.
Apró sikerek. Megerősítések.
Olyan visszajelzések, amik a nehéz napokon is tovább vittek.
És igen, néha a kávé is…de a kávé mindig. ☕️🤎
2025 azért jóval halkabb volt itt, mint szerettem volna. Posztok alig. Pedig megígértem. Ez az én felelősségem, tudom.
De sokszor azért maradtak el megosztások, mert amikor engedélyt kértem, nemleges választ kaptam. Ezt mindig tiszteletben tartom.
Ugyanakkor néha azon gondolkodom, hogy ha mindenki titkolja magát, én kinek mutogassam a sorozatot?!
Fontos azonban kimondani, hogy egy fotós számára a munkái megmutatása nem hiúság, hanem szakmai szükséglet.
Én nem mutatok teljes sorozatokat, nem jelölök meg senkit automatikusan, és a privát pillanatokat kiemelt figyelemmel kezelem.
Ezért kérem tőletek, inkább jelöljetek ti meg a fotókon, és akkor nagyon szívesen megosztom. 🥰
Jövőre viszont szeretnék ezen változtatni.
Többet mutatni abból, hol tartok, hogyan látok, merre haladok…fotósként.
A karácsony most is eljött, a maga káoszával és elvárásaival.
Idén (sem) ragaszkodtam a “tökéletes” év lezáráshoz.
Nem volt minden kerek. Nem is kell, hogy az legyen.
Elengedtem már rég a Pinterest-életérzést…
Mindjárt 2026.
Az újrakezdés éve, mondják.
Én inkább úgy fogalmaznék, tisztább irány, tudatosabb választások, kevesebb megfelelés…és több mosoly. Rengeteg mosoly…kamerán innen és kamerán túl.
Nem várok csodát.
Csak őszinte történeteket.
Embereket, akik mernek önmaguk lenni.
És fényt…kívül és belül.
(És egy sokkal gyorsabb számítógépet. 😅)
Köszönöm mindenkinek, aki idén bizalmat szavazott nekem. 🩷
2025 kicsit alulexponált volt,
de a lényeg látszik rajta.
2026-ban finomhangolunk.
És ha minden jól megy, lesz több WOW-pillanat…a képeken és az életben is. 😎📸
Még találkozunk… 🥂🩷✨
Ölellek benneteket,
Zs.
Ui.: A fotón a fiaim, melegítőben a csodaszép masnis fa előtt, ahogy kell. ✌🏻😉😂 Elkísértek egy fotózásra…azt hiszem Lili baba első karácsonyát örökítettük meg, aki Svájcból utazott haza anyukájával az őszi szünetben. Imádtam. 🥰
Na és az átöltözési szünetben odaállítottam őket (mert hát annyira akarták, nem mondhattam nemet), és ez lett az idei kedvencem róluk, pedig készült csinos, inges verzió is, ahol Bálintnak ,jobb a haja’, de nekem akkor is ez tetszik. 2025-ben semmi sem volt normális, úgyhogy ez a sapis, melegítős fotó tökéletesen passzol. 😎📸
