https://www.facebook.com/116690444649295/

NNfoto Travel, Fő utca 4., Kaposvár (2026)

07/09/2023

London2023

03/04/2023

Engedés
Tenerife, 2020.01.19.

Ma nagy megvilágosodásom volt. Sok mindent helyre tettem magamban, ami nyomasztott már napok óta. Szükség is volt erre, mert reggel fejfájással és teli orral ébredtem. A testem is jelzett, hogy lazítsak. A tempón is meg a gondolataimon is.
Szeretem magasra tenni a mércét. Olykor túl magasra is, olyannyira, hogy végül át sem ugrom és aztán nagyot csalódok. Valahogy így voltam most is. Nagyon nagyon szerettem volna, ha mindenki jól érzi magát a nyaraláson. Próbáltam mindent megtenni, mégis viszonylag sok súrlódásunk volt, főleg a gyerekekkel. A nagy igyekezetben ugyanis elfelejtettem pár dolgot. Először is azt, hogy ők még csak gyerekek. Könnyebben elfáradnak egy hosszú úton, és olyankor könnyebben kibillennek az egyensúlyukból. Aztán azt is elfelejtettem, hogy a gyerekeknek nem biztos, hogy ugyanaz nyújt élvezetet egy nyaraláson mint egy felnőttnek. Erőltettem minden nap másik partot, meg kirándulást. Be akartam habzsolni a szigetet egy hét alatt. Meg akartam felelni… Kinek is? Tettem fel magamnak a kérdést. Talán lesz valaki aki a reptéren majd számon kéri, hogy hány nevezetességet láttunk? Hogy hány partszakaszon voltunk? Hogy elmentünk-e a sziget északi részére? Hát nem, nem lesz. Viszont a fiúk is meg én is - ha így folytatom, akkor majd úgy fognak emlékezni erre a nyaralásra, hogy végig veszekedtünk. Így aztán ma nem mentünk sehova. Csak a 3 percre lévő partra. Délelőtt csak Huby meg a nagyok - én próbáltam itthon regenerálódni Solymival. Ebéd után Szezi és Zente maga kérte, hogy menjünk vissza. Mind az öten mentünk és nem csináltunk semmit. Illetve a fiúk persze rákokat meg csigákat kerestek, meg a maguk által kitalált játékokat játszották. Solymi megsimogatott két arra járó kutyát, én meg csak néztem, néztem ki a fejemből és jól éreztem magam. Ez volt a legjobb napunk.

01/04/2023

Hullámok
Tenerife, 2020.01.17.

Zente már két napja könyörgött, hogy menjünk vissza a homokdűnés partra, így ma teljesítettük a kívánságát. Hubyval és Solymival előre mentek kocsival, mi Szezivel gyalog mentünk utánuk. Egy jó kis veszekedés után, mert Szezi nem akart elindulni. Én meg ahelyett, hogy együtt éreztem volna vele és valamilyen bátorító mondattal segítettem volna az elindulást, jól bepipultam. Végül aztán Szezi mondta, hogy béküljünk ki, és teljes boldogságban indultunk el. Elég nehéz követnem ezeket a hangulatingadozásokat, bevallom. Kicsit olyan mintha saját magammal élnék. Amúgy nagyon szeretek kettesben lenni Szezivel, mert olyankor nagyon jól megértjük egymást és sokat nevetünk. Most is így volt. Útközben a megígért napszemüveget is megkapta, egyszer-egyszer megálltunk fotózni is. És rájöttünk, hogy a partszakasz, amit annyira szeretnek kb. 10 perc sétára van a szállástól. Már messziről láttuk a sok kite-ot és szörföst, szeles nap lévén ellepték az óceánt. Fantasztikus látvány volt, sokáig gyönyörködtünk bennük. A parton megtaláltuk a többieket, majd Huby kérte, hogy fotózhassa a kite-osokat egyedül kicsit. Így abban maradtunk, hogy visszakísér minket ebédelni és kávézni, aztán mehet fotózni. Ezúttal egy üdítős üveget tört össze Solymi, szerencsére üres volt. A pincérnek is csak ennyi megjegyzése volt, amikor összesöpörte. Nagyon szeretem az itteni mentalitást. Mindenki nyugodt, laza és türelmes. A boltban a pénztáros mosolyog és segít bepakolni a szatyorba. Ha elfelejtem lemérni a gyümölcsöt, szó nélkül megy és leméri ő maga. A mögöttem állók sem bosszankodnak a sorban. Ha bénázok a bankkártyával a pénztáros megnyugtat: - Tranquillo.
Délután az én kívánságomat teljesítettük, és az El Duque nevű partra mentünk. Persze itt is volt egy kis ellenállás induláskor, de amikor megérkeztünk és meglátták a fiúk az óriási hullámokat, már nyoma sem volt a nyavajgásnak. Huby szerint olyan volt a hely mint egy hullámmedence, csak itt nem fél óránként volt hullámzás, hanem folyamatosan. Kicsit féltettem is a fiúkat, folyamatosan rajtuk tartottam a szemem. Solymi nem annyira élvezte a partot, eleinte még ébredés utáni kómában volt, később merészkedett csak kicsit a víz közelébe. Az óceán teljesen kiszámíthatatlan volt, ahogy egyre feljebb jött a víz, egyre többször csaptak ki a hullámok a parton lévők közé. És egyszer csak már a cuccaink is a habokban úsztak. Hubynak volt annyi lélekjelenléte, hogy a fotóstáskát felkapja, de minden más csurom víz lett, kivéve a jó kis IKEA-s szatyorban lévő pár darab. Így aztán én bikiniben, Szezi pólóban és alul törölközőben, Solymi pelusban és pólóban ment haza. Valahogy Hubynak meg Zentének jutott minden száraz ruhadarabból. Szerencsére közel parkoltunk.

01/04/2023

Duzzogás a sziklák tövében
Tenerife, 2020.01.16.

Megint sokáig aludtunk és már délelőtt összevesztem a fiúkkal. Ők ugyanis - érthető módon - szerettek volna a tegnapelőtti partra menni, mert nagyon tetszett nekik, én viszont szerettem volna már valahova messzebb kirándulni. E szó hallatán kitört az általános lázadás, hogy ők nem gyalogolnak, ők nyaralni jöttek. Már magam sem tudom, hogy mivel vettem rá őket, de végül elindultunk. Az úticél Los Gigantes volt, Tenerife egy olyan része, ahol az óceán óriás sziklákkal találkozik és hatalmas becsapódás hatására a víz felfelé tör. Ezt így elég nehéz leírni, de a képeken látni fogjátok. Az ismét - már nem is tudom mitől - fellángolt általános nyavajgást próbáltam egy fagyikehellyel elfojtani, ami átmenetileg sikerült. Hubyval kávéztunk, Sólyom mindenkinek kunyerált az enni- innivalójából, és közben kiborította Huby kókuszos mangós smoothie-ját. Úgy látszik minden napra jut nekünk egy kiborulás. Vagy kettő. A térképet és a netet böngészve találtam egy strandot a közelben, ami nagyon ígéretes volt: belépve és megpillantva a környéket tátva maradt a szánk. Eleinte a fiúk is lelkesek voltak, a két medence, a csúszda és a vízi játékok láttán, de nagyot csalódtak amikor kiderült, hogy a víz sós és hideg. No annyira azért nem volt hideg mint a szálláson a medence, de ez a két együttható elég volt a az újabb duzzogáshoz. Számolta valaki, hogy hánynál tartunk? És persze én is kezdtem kiakadni, hogy ezeknek a “büdös kölköknek” semmi se jó. Aztán úgy döntöttem inkább, hogy élvezem a helyet, akárcsak Solymi, akit nem nagyon lehetett kibillenteni a jókedvéből. Kicsivel hazaindulás előtt aztán újra visszatért az általános jó- és fürdési kedv, még egy csúszdaversenyt is rendeztünk, Szezi büszkén mérte az időt az órájával. Hazafelé ismét a Superdino-ban vásároltunk, bolognait főztem, mindenki nagy megelégedésére.

01/04/2023

Felfedezés, pihenés
Tenerife, 2020.01.15.

Reggel sokáig aludtunk. Ugyanis cserébe, hogy este hétkor megy le a nap, reggel hétkor még nem kel fel. Fél nyolckor (ami otthon fél kilenc) ébredtem, a többiek nagyjából fél órával később, kivéve a kis kakas Zentét, a koránkelő gyerekemet. Az előző esti maradékokból csináltam melegszendvicset, főztem egy kávét, és leültünk játszani. Szezi is felébredt, majd kitotyogott Sólyom. Kicsit meggyömöszöltük, megpuszilgattuk, aztán kirobbantottuk Hubyt is az ágyból. Majd kitaláltam, hogy elmegyek körülnézni. Szezi jött velem és persze Solymi a hátamon. Szezi hozta a fényképezőgépet, sokszor megálltunk. Kb. öt perc sétára van az óceán, hatalmas ár-apály zónával. Így most koradélelőtt tudtunk sétálni a parton, természetesen mezítláb. Szezi egy sziklát is megmászott. Voltak úszók is, kicsit mi is bántuk, hogy nem vittünk fürdőruhát. Solymi is levettem a hátamról, élvezte a nagy teret, hogy szaladhat kedvére. Persze két perc alatt csuromvíz lett. Így aztán nem is maradtunk túl sokáig, inkább megbeszéltük Szezivel, hogy még visszamegyünk kicsit később. Hazafelé bementünk a Superdino nevü boltba, ahol nagyjából minden van. Vettünk péksütit, kávét, narancslevet és Hubynak egy igazi helyi ananászt. Most a teraszon írom a blogot, a nagyok a medenceparton sakkoznak, Solymi egy szál pelenkában mászkál. Állítólag otthon esik a hó.
We voke up quite late today, mainly because the sun rises after 7 am (it is 8 am at home) so we did’t have the light to wake us up. On the other side however the sunset is late. After a quick breakfast I played a little bit with my middle son, and soon everybody woke up. I took Szezi and Solyom to a little walk to explore the area. We found a lovely beach at about five minutes walk our apartment. Altough Solymi was on my back in a carrier, I put him down for a while and he got wet in a minute. So we headed back home, and grabbed some orange juice, coffee, and croissant on the way. Now I’m writing the blog on the terrace, Szezi and Zente playing chess, Solymi is wondering around wearing only a nappy.

01/04/2023

Megérkezünk
Tenerife, 2020. január 14.

Négy óra alvás után ébredtem. Elkezdtem készülődni, majd egy óra múlva keltegetni a többieket. Az esti rossz hangulatnak nyoma sem volt. Mindenki friss volt és vidám, vártuk az utazást. Mondjuk Zente első mondata az volt ébredés után, hogy ő soha többet nem akar repülni, de megnyugtattuk, hogy nem minden leszállás olyan szörnyű. Pontban hétre leértünk az utcára és vártuk a taxit. Jött is egy, de mint később kiderült, ez nem az volt, amit előző este rendeltünk, így viszont jobban jártunk mert kevesebbet fizettünk, mint amennyi a másik lett volna. A lisszaboni reptéren ismét fast track-en mentünk a biztonsági ellenőrzéshez, és sikerült fennakadnom kb. egy deci, kulacsban felejtett vízen. Itt kicsit ideges lettem, de aztán a váróban elfogyasztott reggeli kicsit lenyugtatott. Szerencsére most nem késett a gép, hamar beszálltunk, felszálltunk. Az út most csak két és fél óra volt, sokkal gyorsabban telt, mint előző este. A leszállás sem viselt meg minket annyira, talán az is segített, hogy láttuk már fentről az úticélt. Én még az autóbérlésnél szerencsétlenkedtem egy sort: neten foglaltam kocsit, és beálltam a sorba az átvételhez, de először a bankártyámat, majd a jogsikat felejtettem el magammal vinni. A Cicar amúgy nagyon jó cég, lazák, kedvesek, a gyerekülés ingyen volt - magunknak kellett kiválasztani és kihozni egy kis raktárból - és a foglalt Opel Corsa helyett egy neonzöld Jeep Renegade-t kaptunk. Szezi azóta is ezzel ugrat, hogy szép kis Opel Corsánk van. A meleg és az óceán illata pillanatok alatt elfeledtette velünk az elmúlt 24 órát, vidáman, röhögve, felszabadultan gurultunk a szállás felé.
Lorenzo a szállásadónk (AirBNB-n foglaltunk) már küldte az sms-t ahogy leszálltunk, hogy látja, megérkeztünk, hamarosan találkozunk. Az apartman pont olyan volt mint a képeken, a nappaliból kis terasz nyílik, asztallal székekkel, nyugággyal. A fürdőszoba kellemes csalódás volt. Amikor foglaltam, Szezivel csak “csúnyafürdőszobás”-nak hívtuk ezt a szállást, mert a barna csempe nem nyerte el a tetszésünket. A képen azonban nem látszott, hogy a fürdő tágas és hatalmas zuhanyzója van. A konyha teljesen felszerelt: kétféle kávéfőző (kapszulás és sima), melegszendvics sütő, minden főzéshez és evéshez szükséges eszköz, alap fűszerek. A pulton kis nasi és üdítő, a nappali sarkában babajátékok vártak minket. Jó érzés volt így megérkezni.
Szezinek első dolga volt, hogy gondolkodás nélkül beleugorjon a medencébe. Azóta sem volt benne többet. A víz ugyanis nagyon hideg. Ha Tenerifén szállást foglaltok, csak akkor válasszatok medencés szállást, ha fűtött vize van, különben teljesen felesleges. Csak nézzük a vizet, de a kislábujjunkat sem dugjuk bele.
Az óceánba annál inkább. Az első part ahova mentünk az El Medano beach volt. Ez a hely a szörfösök és a kite-osok mekkája. Meg a homokdűnéken ugrálni imádó gyerekeké. Azaz a fiaimé. A vízbe is bementünk persze, ami először hideg volt, de öt perc alatt megszoktuk és sokáig kergettük egymást és a hullámokat. Solymi közben Huby hátán aludt, így neki első nap kimaradt a fürdés. Hazafelé még bementünk a Superdino nevű boltba, vettem melegszendvicsnek valót vacsorára, némi koktélparadicsommal és helyi naranccsal körítve. Utóbbit kifacsartuk, ha már volt ehhez való gép is az apartmanban.
Este senkinek nem kellett altató. Kidőltünk mint a zsák.

01/04/2023

Vonat, metró, busz, repülő, taxi

UTAZÁS Tenerifére I. rész.
2020. január 136.

Hajnali hatkor már sült a rántott hús. Mindenki szó nélkül felöltözött. Veszekedés nélkül elindultunk. A vonatot mégis neccesen értük el, mert még le kellett kotorni a havat a kocsiról (ha mi utazunk, tuti esik a hó), és Huby az állomástól csak viszonylag messze talált parkolót. A fiúkat felraktam a vonatra, mondtam, hogy keressék meg a helyünket, én a vonat ajtóban álltam és vártam Hubyt, illetve a kalauznak próbáltam finoman jelezni, hogy a férjem érkezőben van. Közben még egy kutyás srácnak is segítettem, a kalauz nem értett angolul, így tolmácsoltam nekik. Öt perccel indulás előtt Huby is megérkezett, felszálltunk, leültünk és már gurult is ki a szerelvény. Nagyon sima vonat út volt. A fiúk lejátszhatták a heti 2x30 perc Angrybirdből az egyiket, Solymit felváltva szórakoztattuk Hubyval. Nagyon tetszett neki a vonat, mindent megnézett, megkopogtatott. A kutyás srácot - és a kutyáját - is meglátogattuk az első kocsiban, beszélgettünk kicsit, kiderült, hogy norvég orvostanhallgató. Leo az ausztrál juhászkutyája - mint minden négylábú - lenyűgözte Solymit. Kelenföldön szálltunk le, és itt éreztük először, hogy két túl nehéz hátizsákot bíztunk a fiúkra. Bár hősiesen cipekedtek, azért egy-két nyafogás már ekkor elhagyta a szájukat. Gyors metróút a Kálvin térre, majd ott egy kedves ellenőr segítségével elértük a pár perc múlva induló buszt, ami egyenesen Ferihegyre - tudom Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér, de nekem mindig Ferihegy marad - vitt minket. Ez az út már kicsit hosszabbnak tűnt. Puffogtam is egy sort, hogy 900 Ft-os extra jegyet kell venni, pedig csak egy sima csuklósbusszal utazunk, ami még tele is volt, így végig álltuk az utat. A reptéren aztán hamar átjutottunk a biztonsági ellenőrzésen, Solyminak hála használhattuk a gyorsabb sávot. A váró részen kerestünk egy nagyobb asztalt és szereztünk magunknak kávét. Viszonylag korán kiértünk, de úgy gondoltuk inkább üldögélünk ott egy kicsit, minthogy rohanni kelljen. Hát üldögélésből aztán jól kijutott nekünk. A gépünk ugyanis több mint másfél órát késett, így elég hosszúra nyúlt a várakozás. Életmentő volt az elkerített játszótér, ott Solymi kedvére szaladgálhatott, a nagyok ugrálhattak. Mire végre beszálltunk és felszálltunk, már mindenki nagyon fáradt volt. És akkor még előttünk volt kicsit több mint 3 és fél óra repülés.
A TAP-air nagyon klassz amúgy. Mive nem fapados, így Solyminak hála ismét előre vettek minket, elsőnek szállhatunk be és útközben még egy kis enni-innivalót is kaptunk. Teljesen elszoktam már ettől. Ja, és a kávé is finom volt. Solymi jól bírta az utat. Duplán hálás voltam a Hurcibabának: egyrészt sok mondóka eszembe jutott a csacsogóról, másrészt a Gangaba hordozó amit kölcsön kaptam, jó szolgálatot tett, amikor Solymi álmos lett, és kb. 5 perc alatt elaludt rámkötve. Aztán elfoglaltunk egy üres sort, és ott szuszogott rajtam. A leszállás aztán mindenkit megviselt, Zentének a fej fájt, Szezinek a füle, én meg úgy utálom az egészet ahogy van.
A lisszaboni reptér engem valamiért a párizsira emlékeztetett, meg egész Lisszabon. Mármint az a kevés amit láttunk belőle. A bookingos ingyen taxi teljesen rendben volt, vártak minket a reptéren, volt gyerekülés, ahogy kértük. A fickó nagyon kedves volt. Abban is segített, hogy másnap reggelre is legyen transzferünk a szállásról a reptérre. A szállásadónk is jófej volt, csak mi voltunk már állatira elcsigázottak, hiszen 12 órája utaztunk. Nyolcadikra fel, szobába be, minden nagyon szép, nagyon jó, Zentével és Solymival bedőltünk az ágyba, Szezi és Huby elment hamburgerért. Visszaértek és aztán itt elkezdődött egy nagyon rossz húsz perc. Zente két sajtburgert kért, és a másodikat már nem kívánta, de hős akart lenni és magába tömte. Aztán nagyjából azzal a lendülettel ki is hányta. Szezi meg röhögött ezen. Bár utólag váltig állította, hogy ő csak megijedt. Én persze kiakadtam, és akkora családi veszekedés lett, hogy átjöttek a szomszéd szobából szólni. Huby közölte, hogy ha ezt egy filmben látná sírva röhögne. Sajnos azonban benne lenni nagyon rossz volt. Zentét próbáltuk vígasztalni, meg lemosdatni, Solymit nyugtatni, aki persze megijedt. Szezi tombolt, hogy ő milyen hülye. Nagyon rossz hangulatban feküdtünk le.

27/02/2023

Ma nem utaztam messze, csak fel a Mecsekre, a Tubesi kilátóba. A látvány lenyűgöző volt, délelőtt tízkor olyan fények voltak mintha naplemente előtt lennénk. És persze körben a havas táj. Ha már úton voltunk, Orfűt is megnéztük.

05/02/2023

Kávé teszt Kaposváron:
Nagyon finom cappuccino 590 Ft-ért a Gard’Ann cukrászdában. Laktóz mentes és növényi tej is van.

05/02/2023

Elmaradt a tegnapi kávé teszt. Pedig a München - Budapest vonat büfékocsijában nagyon finom kávét ittam 1.5 euróért. És a kilátás is szép volt mellé.

NNfoto Travel

07/09/2023

03/04/2023

01/04/2023

01/04/2023

01/04/2023

01/04/2023

01/04/2023

27/02/2023

05/02/2023

05/02/2023

Cím

Weboldal

Értesítések

Parancsikonok

Megosztás

Kategória