08/10/2026
Itt vagyok a stúdió közepén, körülöttem mindenhol dobozok, kellékek, kábelek, ötletek és félbehagyott projektek.
Alkotás közben kérdések kavarognak bennem:
Vajon szeretni fogják az idei családok, amit kitaláltam nekik?
Azok a családok, akik egész évben rohannak, dolgoznak, gyereket nevelnek, és valahogy végre idén is eljutnak odáig, hogy „jó, legyen egy közös családi fotózás” – vajon tényleg jól fogják érezni magukat benne?
Kényelmes lesz?
Jól érzik majd magukat a szettben?
Nem lesz túl sok? Nem lesz túl kevés?
A gyerekek élvezni fogják?
Mindeközben pedig vásárolok, szervezek, pakolok, tervezek, újratervezek, méregetek, számolok, nézelődöm, megint vásárolok, aztán rájövök, hogy mégsem jó, és kezdem elölről.
Ez már a harmadik verzió.
És ezt persze senki nem fogja tudni, amikor majd belép az ajtón.
Csak azt látja majd, hogy kész a stúdió.
Én meg pontosan tudni fogom, hogy hány éjszakám, hány „jó, akkor ezt mégsem így”, hány feleslegesnek tűnő vásárlás, hány újratervezés és hány „úristen, ez sosem lesz kész” pillanat van mögötte.
És közben ott van a legnagyobb kérdés:
Meg tudom ugrani a tavalyi szintet?
Mert tavaly imádtátok.
Én meg persze nem tudom csak úgy elengedni azt, hogy „jó, akkor idén is legyen valami szép”.
Nem.
Nekem most is kell egy új ötlet.
Egy új hangulat.
Valami, amitől azt érzem: na, EZ már igazán Kattography Photos.
Várom a pillanatot, amikor egyszerűen csak hátradőlök, körbenézek, és azt mondom:
Na. Kész. Ezt most szeretem. 😂
Hamarosan pár kérdésemre választ is kapok. 👆🏼
Ezt pedig csak így itt hagyom nektek.
Nem azért, hogy sajnáljatok.
Csak szeretném, ha tudnátok, hogy amit kívülről láttok, mögötte sokszor van egy ilyen része is.
A káosz.
A bizonytalanság.
A „biztos jó lesz ez?”
A „miért nem tudtam valami egyszerűbbet kitalálni?”
És néha a könnyes szemű ücsörgés a kupi közepén. 😅
Mert bármit is látsz a másikból, mindenkinek vannak nehéz pillanatai.
Én most éppen itt tartok.
A káosz közepén.
De remélem, hamarosan megmutathatom, mi lett belőle. ❤️
Kata
