24/09/2026
Korábban nem ismertem az Egy a világunk Alapítvány “munkásságát”, a facebookon találtam rá.
Azért csatlakoztam az „Egy a világunk” anyák-napi szuper kezdeményezéshez, mert anyukaként én is tudom, milyen könnyű elveszni a mindennapi teendőkben. Anyaként, nőként, vállalkozóként rengeteg szerepben próbálunk helytállni, és sokszor éppen magunkra jut a legkevesebb idő.
Számomra az egy szabad óra egy kis megállásról szól. Amikor magad mögött hagyhatod a mindennapok sűrű dolgait.
Fotósként ezt az élményt szerettem volna egy meglepi portrésorozattal még különlegesebbé tenni.
A vendégem Hajni volt. Közvetlen, mosolygós, belevaló, stramm anyuka!
Rögtön megtaláltuk a közös hangot, még akkor is, ha Hajninak a (portré)fotózás kicsit komfortzónán kívüli helyzet. Itt nem a család volt előtérben, hanem csak őmaga.
Célom volt megmutatni azt a sokoldalú, erős és értékes nőt, aki az anya, nő, házastárs, munkavállaló… szerepek mögött ott van. Mert az anyák rengeteg szerepet töltenek be egyszerre. Gondoskodnak, dolgoznak, terveznek, teremtenek, inspirálnak, és közben gyakran saját magukat teszik az utolsó helyre.
Szerettem volna, hogy ezen az órán ne másokról kelljen gondoskodnia, hanem egy kicsit ő legyen a középpontban – és emlékeztetőt kapjon arról, hogy kicsit kilépjen a megszokott szerepeiből, megálljon, és újra önmagára figyeljen. Neki is jár az énidő, a figyelem és az ünneplés. ✨
Fotósként igyekeztem ebből az egy órából olyan emléket adni, ami később is visszaidézi ezt az érzést. Remélem, sikerült…
(becsszó, színes képei is lettek, majd mutatom azt is 🙃)
