28/09/2024
Kolumbia észak-keleti, sivatagi csücskébe tett látogatásunk igencsak emlékezetesnek ígérkezett. Azt tudtuk, hogy itt ritkábban, főként indiánok lakta területre fogunk látogatni, és a szállásaink is a helyi viszonyoknak megfelelőek lesznek. Ebben (pozitívan 😅) nem csalódtunk. Szerencsére azonban 10 hónapnyi utazás után már meg sem botránkoztunk semmin, a gyerekek is szuperül alkalmazkodtak a körülményekhez.
Az első éjszakát, hosszas utazás (kősivatagi dzsippes zötykölődés) után Cabo de la Vela-ban töltöttük, egy abszolut autentikus kis házikóban, vagyis néhányunk inkább az előtte kiakaasztott függőágyakban. Az éjszaka remekül illett az esti 5en egy vödörnyi vízben fürdéshez, még szerencse, hogy előtte nem izzadtunk ragadósra a 40 fokban (ja, de 🤪). Viszont Ádám talált egy csak picit lukas labdát, uh onnantól öröm bódottá volt, a vacsora pedig fantasztikus.
Az estébe még egy tengerparti látogatás, illetve egy autós lerobbanás is belefért. 🙈
Másnapra sikerült életet lehelni a kocsiba, így folytatódott az út a következő (ennél nem lehet rosszabb) szállásra, Punta Agujas-ra. Ez egy turisztikai rancheria volt, nagyon kis hangulatosan összerakva, szuper falfestményekkel, cuki házikókkal, nagyon komoly kaktusz kerítésekkel (ami ezen a környéken igen gyakori), folyóvízzel, illetve a fekete levessel, miszerint nekünk nincs cuki házikónk, marad a szabadtér és a függőágyak. A lányos osztag az előző éjszakai tapasztalatok alapján ezen kevésbé borult ki, mint a (“mi az, hogy nem vízszintesen alszunk?!”) fiús osztag, de a fáradtság nagy úr :)
