Regi Photo

Mikor is kezdődött a fotó-, fotózás körüli gondolat, ez már számomra jelenleg pontosan nem körülhatárolható. Villanás, kat..., kat..., már gyerekként is izgatott. Mindig kíváncsi voltam arra, hogy aki a gép mögé „bújt”, majd mit fog megmutatni, visszaadni rólam, vagy arról a jelenetről, amit pont akkor csináltam. A gondolatot tett követte, én is sorba leültettem a Barbi babáimat és fotóztam őket.

Örömmel töltött el, hogy a jelenetet sikerült megörökítenem. Arra emlékszem, hogy a szekrény mélyéről mindig előszeretettel szedtem elő a fényképeket, és azok szemlélődésébe igen-igen belemelegedtem ismételten is. Aztán úgy gondolom, hogy hosszú ideig nem történt semmi e területen, amikor csendes magányomban a körülöttem lévő környezetben rejlő apró szépségekre részletekre irányult a figyelmem és ezeket szívesen örökítettem meg. Az, hogy ezt makrófotózásnak nevezik, azt később egy fotótanfolyamon tudtam meg, több más alap ismertekkel együtt /pl.: fények, blende, rekesz beállítása, eseményfotózás stb./
Egy-egy fény-árny játék megörökítése, a katica pöttyös háta, egy virág bibéje egy lehulló zúzmara-, vagy az ablakon lévő jégvirágról készített fotók mind-mind örömet, lelki békét jelentenek számomra. Az e területen elkezdett ismeretek gyűjtése, elsajátítása egyre inkább arra sarkalt, hogy erről az „izgalmas világról”, minél több speciális tudás birtokába jussak, és tegyek szert olyan gyakorlatra, hogy a fotózással tudjak szeretteim és az emberek felé olyan dolgot átadni kifejezni, amit szavakkal vagy más cselekedettel én képtelen lennék rá. A fotózás megnyugtat, kitárul a világ, közelebb jön a horizont, a pillanat kattanása mély izgalmat és egyben kíváncsiságot is jelent számomra, hogy tényleg eltalálom-e a pillanat varázsát. A fotózás nemcsak a természethez, hanem az emberekhez is közelebb hozott. Remélem, hogy fotóimmal nemcsak magamnak és legközelebbi hozzátartozóimnak tudok adni egy pillanatnyi történést, varázslatot, hanem tágabb környezetemnek is szolgálhatok esetleg egy-egy hasznos üzenettel.