08/06/2026
Hétvége Gyulán reggel-este fotózással - 2026.05.29-31
2. rész - dénesmajori alkonyat és pirkadat, hazafelé
Beszámolóm második rész a Gyulavári határról és Dénesmajor környékéről, az az ország legdélkeleti csücske az országhatárral. Normális időjárási viszonyoknál (elegendő csapadél) egy nagyon gazdag földterület amit sok tölgyerdő, elegyerdő vesz körül.
A Fehér és Fekete Kőrös közelsége miatt mindenfelé elvezető csatornák, pár 10 méter széles erdősávok tűzdelik, nagyon gazdag élővilággal.
Országszerte híres a dámvad állomány a környéken, főleg a Mályvádi erdő felé, de érdekes módon talán ha egyszer találkoztam velük, sokkal inkább az őzek voltak a jellemzők.
Ezen a hétvégén fordult a kocka, igaz már jobban ismerem a helyeket hogy hova érdemes benézni.
Meg is lett az eredménye, este is, reggel is találkoztam dámvaddal közelről, távolabbról rudliban. Cukik, én figyelem őket, ők figyelnek engem, ami szélcsendben patthelyzet. :D
De amint egy kis szellő viszi emberszagomat feléjük, futásnak erednek.
Több extra is volt, nem mindent tudtam fotózni, de hát az élmény örök és magmarad. ;-)
Alkonyati sétám nagyon csendben indult, semmi mozgás, "csak" a szokásos énekesmaradaraknak nem áll be a szája.
Kinéztem az egyik erdőfolt mögé, gondoltam itt tuti lesz valami, ragadozó madarak, őzek.
Vicces volt, jót nevettem magamon: kiosontam, nézek jobbra, erdősáv, szép kék len mező, szemben a napraforgótábla, de semmi mozgás, se nyúl, se őz. Gondoltam magamban, hogy ez nem fog összejönni.
Nézelődök tovább fordulok balra, erre max 100 méterre egy gyönyörű dámbika, új aggancsot növesztve bámul. Semmi hirtelen mozdulat, próbálok az alkonyati fényhiányban pontosan fókuszálni, nem mozdulni.
Ember tervez, szél meg hátulról fúj, több sem kellett nekiiramodott. Iramodtak! Hoppá, nem kettő, nem három, hanem négy dám szalad el, képre csak három fért. Mintás popsijuk felvirágozta az estét.
De még nem volt vége, irány a következő megálló.
Szintén egy kis tölgyliget nagyon gazdag madárvilággal, általában nyulakkal, majd a védőtöltés mögötte a jó mély elvezető árok, a véderdővel. Itt is történik mindig valami.
Autó lerak, valami fehér világít a töltésen, nézzük meg. Hoppá, ez mozog?!
Okos fotós, előbb fotóz utána megy. :-)
Mászok fel a töltésre, figyelek, hallgatok és közben szétálok a hátsó tisztásra, mindig vannak őzek nyulak. Itt ért a második meglepetés, villámgyorsan történt, bokorból nyuszt ki, úton átrohan előtten és beveti magát a másik oldali sűrű erdősávba. Wow, életem második nyuszt találkozása. Igaz itt nem vagyok 100%-ig biztos hogy nem nyest volt, mert nem volt időm megfigyelni, de a helyszín, időpont és mozgás alapján 95%+ hogy nyuszt volt.
Várostől messze, alkonyatkor, erdőben.
Szuper alkonyat lett, gyönyörű lapos fényekkel, szivárványrészlettel, újabb dámvad találkozással.
Vasárnap hajnal, ugyan nem sikerült időben kelni és kimenni, de azért 6 után már kint voltam a határban, tervem volt madarászni kicsit, kinézni a dénesmajori havastavakhoz is.
Volt itt minden, több ritka madárfajjal, mint karvalyposzáta, kis őrgébics, mezei poszáta, hollók, gémek, vízi madarak, de mégis a nap fénypontjai az első találkozásom darázsölyvvel és nappal repülő szarvasbogárral.
És persze újabb dámvad és dámvad rudli.
A visszaút Bp-re az M44-en már extra volt, ilyenkor az M44 olyan mint egy szafarisztráda, rengeteg énekesmadárral, őzekkel, nyulakkal. Azért arra nem számítottam hogy a pihenő mellett a kerítés továbben az őz senkitől nem zavartatva csemegézik.
Sok elmény, kicsit kevesebb kép, lesz még nyári folytatása. Addig is reménykedjük egy kiadós, áztató esőben végre, mert augusztusra így pusztulat lesz megint. :-/
