04/09/2025
Kedves Fotós barátom!
Tudod, minden szubjektív…
Minden, amit létrehozunk.
Minden, amit csinálunk.
Lesz, aki úgy érzi, a fotózás nem is igazi művészet.
Lesz, aki nem nevezi magát művésznek.
Lesz, aki még fotósnak sem.
Lesz, aki mindig a saját témájánál marad fotósként.
Lesz, aki mindig ugyanazt a képfajtát készíti.
Lesz, aki nem ragad le egyetlen műfajnál.
Lesz, aki esküvőket, naplementéket vagy tájakat fotóz.
Lesz, aki telefonnal fotóz.
És lesz, aki profi géppel.
Lesz, aki meleg vagy hideg tónusban szerkeszt, és lesz, aki egyáltalán nem.
Lesz, aki fekete-fehérben látja a világot.
Lesz, aki sosem osztja meg az alkotásait.
Lesz, akinek a fotózás pusztán business.
Lesz, akinek fontos önismereti eszköz.
Lesz, aki szerelemből csak az alkotás kedvéért csinálja.
Néha mindegyik igaz, néha egyik sem.
És valahogy ez így teljesen rendben van.
Mert megvan a lehetőségünk a választásra.
Mindannyiunknak megvan a maga motivációja.
Hogy hogyan és miként alkotunk az mindenkinél egyedi.
Pontosan annyira, mint amennyire különbözőek vagyunk, a körülményeink és a belső “miért”-jeink sem lesznek ugyanazok.
Alkotó emberként mindenkinek van egy belső hangja.
Amikor elvisznek a trendek, vagy a külső ingerek, akkor “a saját hangunk” egyre halkabb lesz és elkezdünk mások hangján, idegenek kottájából játszani.
Alkotó emberként elengedhetetlen, hogy önmagunkat is figyeljük.
Miben érzem jól magam?
Miben nem?
Hogyan szeretnék fotózni?
Hogyan nem?
Kikkel tudok kapcsolódni?
Kikkel nem?
Mikor törnek elő belőlem kreatív energiák?
Mikor unok dolgokat?
Miért szeretek fotózni?
Mik a nehézségeim?
És megannyi kérdés még.
De ha ezeket megválaszolod, tudni fogod mit és hogyan fotózz.
Mert nincs jó vagy rossz megoldás.
Az egyetlen fontos dolog, hogy te békében legyél azzal, amit csinálsz.
O.
́d
