21/05/2026
A portrézás néha sokkal többről szól, mint képek készítéséről.🤍
“Az elmúlt másfél évem nagyon sok szempontból nyomot hagyott bennem. Tavaly februárban elvesztettük az első babánk, egy teljesen zökkenőmentes várandósság 35. hetében.
A gyászfolyamat magával hozott egy hosszú önismereti utat is. Amikor azt hittem, hogy végre újra én irányítok, ismét megtörtént a baj: hosszú orvosi vizsgálódások után derült ki, hogy méhen kívüli terhességem volt, az egyik petevezetékem elrepedt, azonnal műteni kellett.
A felépülésem viszonylag gyors volt, de a világ ismét megfordult velem. Reményvesztett voltam, kerestem a kapaszkodókat. Ezzel egy időben éreztem azt, hogy mintha már nem ugyanaz az ember lennék, mint egy évvel ezelőtt, a testem és a lelkem is nagy változásokon ment keresztül.
Ebben a nehéz időszakban fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy elmegyek Sárihoz egy portréfotózásra, látni szerettem volna magam kívülről — ki vagyok én most?
Sárit nem ismertem korábban, de kedves, nyitott és oldott személyisége által én is hamar megérkezhettem. Smink nélkül, farmerben és egy egyszínű garbóban, pulóverben, mezítláb, allűrmentesen.
A fotózás nagy élmény volt, az idő szinte elrohant. A képek pedig felülmúlták a képzeletem, különleges érzés volt viszontlátni magam.
Amellett, hogy szuper kikapcsolódás volt, ez az élmény adott nekem újra önbizalmat, megerősítést és egy kis muníciót is a továbblépésre.
A képeket azóta is többször megnéztem. Emlékeztetnek arra, amit kibírtam — és arra, hogy milyen erős voltam akkor.”
🤍
Hamarosan az csapatával közösen indul egy perinatális gyászt feldolgozó csoport, amelynek a fotóterápia is része lesz.
Nagyon fontos és személyes projekt ez számomra, hálás vagyok, hogy részese lehetek.