14/11/2025
“Kherson Boy” – three years later
It’s been three years since this photograph was taken. For three years this gaze has been looking back at me — and at us — still burning in its own quiet way. A child’s face, marked by a heaviness that came far too early, something he should never have had to carry.
The futility of war is there in his eyes: lives lost for nothing, families torn apart, cities emptied out. And meanwhile, we often spend our days on things that don’t truly matter. Our values have slipped — we no longer focus on what is important, but on whatever is placed in front of us.
He stands in the crowd, yet somehow apart from it. In his eyes is his own story, but in a way ours too: our indifference, our fatigue, our scattered attention.
Three years have passed since the moment this image was made, yet its weight has not grown any lighter…
„Herszoni fiú” – három év után
Három év telt el azóta, hogy elkészült ez a kép. Három éve néz vissza rám – és ránk – ez a tekintet, ami azóta is éget. Egy gyerek arca, rajta a túl korán jött komorság, amit soha nem lett volna dolga viselni.
A háború hiábavalósága ott van a szemében: életek vesznek el fölöslegesen, családok esnek szét, városok üresednek ki. Mi pedig közben sokszor olyan dolgokra pazaroljuk az energiánkat, amiknek valójában nincs súlya. Elcsúsztak az értékeink – nem arra figyelünk, ami számítana, hanem arra, amit elénk tesznek.
A tömegben áll, mégis külön van. A tekintetében ott a saját története, és valamennyire ott vagyunk mi is: a közöny, a fáradtság, a szétszórt figyelem.
Három év telt el a pillanat óta, amikor ez a kép megszületett, de a súlya nem lett könnyebb…
#Україна #Українці #Херсон #Херсонщина
#ВійнаВУкраїні #ДітиВійни
.international .shortly .today