15/04/2026
Analóg fotóm a híres művész Úrról :)
🔴Most Kecső Endre kettős kiállításának megnyitóján elhangzott szöveget osztjuk meg, amelyet rendhagyó módon maga a művész adott elő. ➤A HYBRID április 1-én nyílt meg Budapesten, a TAW Galleryben (18:00) és a Nagyházi Contemporaryben (19:30), és május 1-ig látogatható. ➤Ha tehetitek, nézzétek meg a markáns, erőteljes festészeti anyagot, amely mitologikus rétegeken keresztül szól, és intenzív, közvetlen vizuális erejével ragadja meg a nézőt.
📸Szabó Márta Lilla
↓↓↓↓↓↓
A „hibrid” szó ma többnyire keveredést jelent.Valami tisztátlant, valami közteset.
Számomra azonban nem ezt jelenti, a hibrid nekem NEM keverék — sokkal inkább állapot.
Egy olyan létállapot, amelyben a különböző szintek nem egymás után, hanem egyszerre vannak jelen.
És ez az egyszerre-jelenlét NEM kényelmes.
Sőt egyenesen Feszültséget hoz létre.
Véleményem szerint a modern ember ezt a feszültséget próbálja megszüntetni.
Korunk Nem csak “egyszerűen-egyszerűsít” hanem, LE-egyszerűsít, redukál, esztétizál.
A festészet azonban — ha komolyan vesszük — ennek az ellenkezője a felejtés helyett, inkább feltár.
Nem belenyugszik, hanem felébreszt esetleg kibillent.
Hogy ezt magammal is megértessem a labirintus gondolat körét találtam példának.
De nem mint metaforát, hanem mint struktúrát.
Igy két különböző labirintust építettem magamnak.
Az egyik labirintus zárt.
Hideg.
Analitikus.
A mély sötét Tartarosz labirintusa.
Ebben a térben minden elem helyettesíthető, minden forma egy ideiglenes rendszer része.
A festő itt nem alkotó, hanem végrehajtó.
Egy olyan mechanizmusban dolgozik, amely folyamatosan újrarendezi őt.
Talán ez lehet a modernitás tere.
A fragmentáció tere.
Ahol az egység már nem adott, csak keresett — és többnyire félreértett.
Itt a festészet, !a probléma per megoldás!-ra redukálódik.
pusztán Formai kérdésekre. Pozíciókra.
Hádész labirintusa azonban nem vezet középponthoz. Inkább csak rubik kocka szerűen lehet forgatni és csak variációkat mutat.
Ugyanakkor van egy másik labirintus.
Ez nem zárt.
Nem szerkesztett.
Hanem élő organizmusként tekereg, valahogy úgy mint a Medúza feje köré csavarodó kígyók.
Nem lehet megoldani — csak végigmenni rajta.
A mozgás itt nem lineáris.
És nem is progresszív.
Lehet ez az a spirális út, amelyről a tradicionális gondolkodás beszél: talán egy visszatérés önmagamhoz — csak nem ugyanahoz.
Ebben a térben a festő nem rendszereket kezel, hanem a RENDhez próbál kapcsolódni.
Emiatt kezd világossá válni:
A mitológia számomra nem lehet tartalom.
Hiszen
Nem illusztráció.
Nem is kulturális díszlet.
hanem Működés!
valószínűleg így működöm!
Ugyanolyan eszköz, mint az ecset vagy a festék csak NEM a vászon felületén érzékelhető —Kifejezetten Csak a mélyebb rétegekben hat.
Nem történeteket közvetít, hanem struktúrákat ajánl fel.
Nem karaktereket mutat, hanem a princípiumokat használ.
Ezért jelennek meg ezekben a képekben mitikus alakok.
De soha nem pusztán azért, hogy felismerjük őket —
Hanem hogy rajtuk keresztül felismerjük a működést, amely bennünk is jelen van.
A modern művészet egyik alapvető tévedése az volt, hogy autonómmá akarta tenni önmagát.
Le akarta választani magát a létről.
De a festészet nem autonóm.
Soha nem volt az.
A festészet vagy kapcsolódik valamihez, ami meghaladja az egyént —
vagy puszta dekorációvá válik.
Nincs harmadik lehetőség.
Ezért is vált fontossá a kérdés:
Mit jelent nekem a festészet gyakorlása?
Nem az új formulák létrehozását.
Hanem azt, hogy a meglévők segítségével, képesek vagyok-e még érzékelni a rendet egy rendezetlen világban.
A „hibrid” ebben az értelemben feszültségi pont és nem átmenet.
Feszültség
Két labirintus között.
A létezés két módja között.
Az egyik szétszed.
A másik összerendez.
Az egyik végtelen variációkat kínál.
A másik egyetlen középpont felé vezet.
És ha festőnek hiszem magam — ha valóban festőnek—
nem választok ezek közül, és mindkettőt egyszerre bejárom.
Ez a kiállítás ennek a tapasztalásnak a lenyomata.
Nem megoldás.
Nem állítás.
Egy olyan folyamat, amelyben a kérdés még mindig nyitva van:
létezik-e még középpont —
vagy már csak a labirintus maradt.
Kecső Endre
