14/01/2026
Nem túlzás azt mondani, hogy hónapok óta fogalmazom, és érlelem magamban ezt a bejegyzést. Napok óta húzom és halasztom. Nem könnyű lezárni egy igen hosszú életszakaszt. Talán még nehezebb egy másik szerepbe bújni és átadni magam valami nagyon ismeretlennek.
Nehéz elengednem a munkám, leginkább azért, mert nem tekintettem munkaként rá. Ez az életem, a mindennapjaim a fentem a lentem és ez, ami leginkább meghatározott engem az elmúlt 12 évben.
Félreértés ne essék, nem szándékozom hosszú ideig távol lenni a fotózástól, de ennyi év megfeszített vállalkozói lét után, úgy döntöttem megadom magamnak a lehetőséget arra, hogy teljes egészében megéljem az Anyaságom.
Számtalan nőt követhettem ahogy megtörténik vele ez a csodás átalakulás. Rengeteg család alakult a szemem előtt, láttam jó és kevésbé jó példát is.
Akarva akaratlanul is hatással van rám mindannyiótok története. Tanulok tőletek és merítek az életetekből, amibe bele láthattam az elmúlt nagyon sok évben a fotózás által.
Szóval végtelen hálát érzek, nem csak azért mert nekem szavaztatok, sokan újra és újra bizalmat, hanem mert formáltatok nőként, vállalkozóként és most már anyaként is. Viszlek magammal titeket ezen az úton, ott lesztek az éjszakai ébrdéseknél az etetési nehézségeknél és a csodás családi összebújásoknál is.
Most ennyit tudok csak... KÖSZÖNÖM!
Picit elhalkul az oldal, de ígérem, hogy amint úgy érzem és a gyermekem is készen áll rá, itt leszek!
Csodás évet Nektek!
Bogi
pontosan tudod, mennyit jelent nekem ez a fotó, nagyon köszönöm! 🤎
