03/05/2026
Bosznia, egy új szerelem kezdete...🇧🇦
Én képes vagyok minden országba egy kicsit beleszeretni, ahol járok.
Na jó… ez így ebben a formában nem teljesen igaz. 😄
Mert ha csak átsuhanok rajta, ha nem érnek impulzusok – nincsenek szagok, ízek, beszélgetések, az a bizonyos vizuális cunami –, akkor a „szerelem” elmarad. Az csak egy hely lesz a térképen.
De amikor reggel egy kávé mellett azt érzem, hogy „oké, itt akár élni is tudnék”… na, ott történik valami. Ott megszületik az ihlet. Ott kezdődik a kötődés.
És most kimondom:
beleszerettem Boszniába.🇧🇦♥️
Nem, nem tökéletes. Sőt.
Voltak bedugult utak, autópályák, füstszagú éttermek, és igen… kutyásként néha azt éreztem, mintha egy alternatív univerzumban lennénk. Meg az a tipikus, kicsit nyers, balkáni hangulat – amit vagy megszeretsz, vagy nem.
De ha a mérleg egyik serpenyőjébe teszem ezeket…
a másikba pedig mindazt, amit kaptam… akkor nincs kérdés.
Bosznia és Hercegovina egy elképesztően erős ingerekkel teli világ.
Egy ország, ahol mindenből kettő van:
két vallás, két hangulat, két világ.
A hegyek és a városok. A múlt és a jelen. A nyugalom és a feszültség. És igen… még a Neretva folyó is kettészeli ezt az egészet – mintha csak rá akarna erősíteni erre a kettősségre.
Mielőtt bárki kommentrohamot kapna😁, hogy „nem ismered Boszniát”… jelentem: tényleg nem. 😄
Csak egy nagyon kis szeletét láttam.
De azt a szeletet… nagyon.
Mostar és környéke olyan impulzust adott, amit nem lehet csak úgy kipipálni.
Az óváros az Öreghíddal – ahol a történelem nem múzeumban van, hanem a falakon.
A Stari Most, ami nem csak egy híd, hanem egy szimbólum.
A Fortica kilátó „üvegterasza”, ahol egy pillanatra lebegsz a város felett.
A Blagaj Tekke, ahol a természet és a spiritualitás szinte összeolvad.
A Međugorje zarándokhely csendje.
És a Kravica vízesés, ami egyszerűen csak… túl szép ahhoz, hogy ne állj meg.
Ezek nem csak helyek.
Ezek érzések.
És valahol itt jön képbe az, ami miatt igazán szeretek utazni:
hogy mindig viszem magammal az „emlékőrző eszközeimet”… és néha sikerül elkapni azt a pillanatot, amikor egy hely nem csak látszik, hanem érezhető is.
Bosznia ilyen.
Nem hibátlan. Nem steril. Nem kiszámítható.
De él.
És pont ezért…
nagyon könnyű beleszeretni.
rajongók
