20/08/2022
A hamis világ hamisságra nevel
A belső erő és stabilitás nem csak azért fontos, hogy képviselni tudd önmagadat, megálld a helyed a világban és legyen egy belső biztonságod.
Ez adja még az erkölcsi stabilitást is. Az erőt, ami ahhoz kell, hogy gerinces maradj ebben a hamis világban.
Mindenkiben van egy beépített szenzor, ami jelez, ha hamisságot, erkölcstelenséget érzékel. De már annyira eltávolodtunk a saját belső világunktól, hogy megvezethetővé váltunk.
Olyan világban élünk, ahol a valódi bűn, például a korrupció, a lopás és a megfélemlítés elfogadott.
Ugyanakkor, ha önmagadat választod egy élethelyzetben, és határokat húzol, az bűn. Hiszen bűntudattal, bűnösség-tudattal jár.
A vallások, melyek lenyomatai a társadalomba égtek, megtanítottak rá, hogy eredendően is bűnös vagy. Kollektív bűnösség tudatban létezünk, amelyek megjelennek az egyén szintjén is. Hiszen ezek a globális méretek begyűrűznek a mindennapi életbe, vagy éppen az egyén szintjéről nőnek kollektív méretűvé. Oda vissza önmagát éltető gépezet.
A gyerekeinket is hamisságra neveljük (tudattalanul), hiszen a saját sérüléseink okán azt tanítjuk nekik, hogy árulják el önmagukat, helyette válasszák a szüleiket, mert akkor jár az elfogadás és a szeretet. Tudattalanul örökítjük át az elvárások terheit, ahogyan azt az előző bejegyzésben írtam, ezzel továbbadva saját erőtlenségünket.
A legtöbb szülő nem mintát ad, amit követni lehet és szabaddá tesz, hanem láncokat, ami megfojt. Így a szüleiről soha le nem vált, gyermeklelkű emberek próbálnak helyt állni a felnőttek világában.
Erőtlenek, kiszolgáltatottak, elveszettek, szorongók. Felnőtt testben élő gyermekek társadalma a miénk, és csodálkozunk, hogy miért van ennyi pánikbeteg és szorongó ember. Ez csak a normális megélése egy gyermeknek, hogyha a felnőttek életében kell helytállnia.
Megfélemlíthetők, mivel saját belső erejükre soha nem találtak rá, és nem bontakoztatták ki azt.
Pedig a gerincességhez, az erkölcsös élethez erős szív kell, hiszen aki ezt az utat járja, az árral szemben halad.
Enélkül gyerekek vagyunk, akik nem egyenesek, mert nem engedhetik meg maguknak. Félünk, és a biztonság szükségletének oltárán minden egyes nap eláruljuk egymást és önmagunkat. Lavírozunk, kerülőutakon járunk, mert nincs erőnk az egyenességhez. Az ilyen társadalom kinevelése a cél, mert a gyerekeknek kell egy Apa, aki védelmezi őket. Nomeg ellenség is kell, akitől védelmez.
Mesterségesen generált érzelmek világában élünk, ezért már nem tudjuk eldönteni, hogy az adott érzelem a belső iránytűnkből fakad, vagy külső ingerekből, amelyekkel okkal célozzák meg a manipulálható embert. Így azt sem tudjuk, melyikre hallgassunk és melyikre ne.
A belső erőnkhöz kapcsolódni és kibontakoztatni azt, (és elhárítani mindent, ami ebben akadályoz,) most létszükséggé válik.
A belső iránytű soha nem szűnik meg működni, csak el kell kezdeni figyelni.
A figyelem a legértékesebb kincs, amid van, éppen ezért folyik minden harc érte. Cégek, kormányok, hirdetések, minden médiafelület csak ezért harcol. Mert amíg kontrollálva van, addig a figyelmed arra irányul, ami számukra optimális.
Szabadítsd fel a figyelmed.
Az igazság megpillantása, az erkölcs és a gerinc, csakis az erős, szívvezérelt ember kiváltsága.
