17/09/2026
Itthagyott minket a kapitány, a nagybetűs Király...
Kisebb korom óta hallottam már egyszer-egyszer az István, a királyt és volt is pár ének belőle, mely nagy kedvencem lett. Pedig itt még akkor annyira nem is szippantott be úgy, maga a zenei világ. De már kezdett.
Az elmúlt 2 évben változott meg igazán az életem.
Mikor elkezdtem csinálni azt, ami igazán érdekelni kezdett. És egyre több zeneszám kapott egyre nagyobb figyelmet és jelentőséget egyaránt.
Mikor az addig csak a TV-ben és rádióban látott/hallott Legendákkal élőben foghatok kezet és beszélhetek pár szót, felemelő érzés. Ilyen, "full circle moment".
Bill bácsi is természetesen ebben a körbe tartozik.
Tavaly a Viharsarki feszten beszéltem talán vele először személyesen. Már akkor bebizonyosodott, hogy tényleg milyen kis kedves és jótett lélek Ő igazán.
Pár héttel később, a Tábor fesztiválon mentünk oda hozzá Mátéékkal beszélgetni.
Rámnézett és elmosolyodott.
Emlékezett rám.
Hagy jegyezzem meg most így, este és napközben néztem újra egy-egy interjút vele, amikben meséli az életét, és ott is említve van, hogy bárki bárhol beszélt róla, akkor azt csak is teljes szeretettel teszi.
Mert egyszerűen nem lehet nem szeretni egy ilyen nagyszerű, kedves drága embert. Ő konkrétan egy nemzeti kincsünk igazán.
A kisebb énem boldog belül, hogy megismerhettem őt. (Sőt, mikor telefonon beszéltem vele, akkor is milyen kedves és segítőkész volt, hogy én is ott lehessek és fotózhassak a (mostmár sajnos utolsó) szülinapi koncertjén az Arénában.
Egy szó mint száz, ma egy újabb nagyszerű ember hagyott el minket és csatlakozott az égiek bandájához...
Hálásan köszönök mindent, mindenki nevében is, mindazt amit kaptunk Bill bácsi!!
Hagy köszönjek most én el úgy, mint ahogy te szoktál mindenkitől..
Csókollak, ölelés,
Csabi
