20/09/2026
Valahol az 1920-as évek csendjében…
A reggel lassan érkezett meg hozzájuk: friss kenyérrel, halk mozdulatokkal és mindazzal, amit szavak nélkül is megért két ember.
Sokáig vártak erre a pillanatra.
Egymásra. Egy érintésre. Arra, hogy végre ne kelljen tovább sietniük.
Mert volt idő, amikor a vágyakozás még nem türelmetlenséget jelentett. Amikor egy tekintetnek súlya, a várakozásnak szépsége, az együtt töltött reggelnek pedig története volt.
Talán semmi különös nem történt.
Csak megtörték a kenyeret, közelebb hajoltak egymáshoz, és egy kis időre elfelejtették a külvilágot.
De vannak pillanatok, amelyek éppen ettől maradnak velünk.
Mintha már akkor emlékké váltak volna, amikor még tartottak.
Artantiq — kortárs festői történetek egy lassabban múló világból.