06/09/2026
Tetten ért evolúció egy szentesi üvegházban
Néha a természet ott produkálja a legérdekesebb kísérleteket, ahol a legkevésbé számítunk rá. Egy szentesi üvegházban két hazai páfrányfaj, a tőzegpáfrány (Thelypteris palustris) és a fekete fodorka (Asplenium adiantum-nigrum) spontán megtelepedését figyeltem meg, méghozzá kőzetgyapoton. Mindkét fajból több példányt is megfigyeltem a paprikák alatt, láthatóan egy stabil állományról van szó, annak ellenére, hogy a termesztési idény végén teljesen kitakarítják az üvegházakat. Amúgy nagyon ritkák ezek a fajok a térségben, annyira, hogy fekete fodorkát még nem is láttam az Alföldön.
Ez azért különösen érdekes, mert itt nem egy természetközeli élőhelyről van szó. A kőzetgyapot iparilag előállított, sterilnek induló termesztőközeg, az üvegház klímája, vízellátása és tápanyag-utánpótlása pedig teljes egészében ember által szabályozott. Mégis eljutottak ide a páfrányspórák, kicsíráztak, kialakult a gametofiton, megtörtént a megtermékenyítés, majd megjelentek a fiatal páfrányok. A jelenségnek utánanézve nem találtam példát a nemzetközi szakirodalomban arra, hogy paprika kőzetgyapotos termesztőközegét páfrányok spontán kolonizálták volna. Pedig a környezet láthatóan alkalmas számukra: folyamatos nedvesség, magas páratartalom, tápanyag és fagymentes mikroklíma áll rendelkezésre.
Talán ez is az „evolution in action” (tetten ért evolúció) egyik érdekes példája. Önmagában a megtelepedés még nem evolúció, de pontosan ilyen új, ember alkotta élőhelyeken kezdődhet el az a szelekciós folyamat, amely generációk során az új környezethez jobban alkalmazkodó populációkat hozhat létre. Az evolúcióhoz néha nem évmilliók és őserdők kellenek, elég lehet egy darab kőzetgyapot is.
