Szenvedéllyel örökítem meg a pillanatot, hogy emlékként bármikor elővehető legyen, visszaidézhessünk helyzeteket, érzéseket, pillanatokat a múltból. Amióta fotóimat nem csak a magam örömére készítem, a legfontosabb számomra az elégedettség. Nincs annál felemelőbb érzés, amikor látom, a visszajelzésekből tudom, hallom, érzem, hogy az, akinek az adott kép készült, örömét leli benne, szeretettel
veszi elő, büszkén mutatja meg másnak. Nem vagyok az a fotós, aki egy-egy kategóriára specializálódik. Bár az idő múlásával jó eséllyel majd nekem is lesznek olyan témáim, melyeket hangsúlyosabban fogok fotózni, de most mindenevő vagyok. Rendezvények, események, emberek, állatok, tájak, jelenségek… Jöhet bármi, nyitottan fordulok feléjük. A fényképezőgép túloldalán állhat bármi, ha abban fantáziát, szépséget, mondanivalót találok, azonnal kattintok. Számomra a legkomplexebb témát az ember maga jelenti. Ezért most ezt a témát érzem legközelebbinek magamhoz. Így szívesen fotózok portrét, esküvőt, családi eseményeket. Bárhol ,bármikor fotózok, amikor nekiállok a képek feldolgozásának mindig szembesülök vele, hogy előkerül egy-egy portré. Egy-egy arc, egy kifejezés. egy egyszerű esemény fotózásánál is ösztönösen rákattanok ez emberre, mint témára. Kortól, nemtől függetlenül. Megörökíteni egy mosolyt, egy gesztust ,egy merengő pillantást, azt hiszem, ez az, amit hivatásként érzek. Egy gyermek őszinte csodálatát, egy tini kacérságát ,egy felnőtt komolyságát ,egy idős ember évek kemény harcaitól megviselt ráncait, egy könnyes szemet, egy gondoskodó kezet megörökíteni ajándék. Lehetőség a sorstól, hogy adjak, hogy visszaadjak. A fotózás számomra öröm. Annak ellenére imádom csinálni, hogy a külvilág számára nem látható, nem érzékelhető mennyiségű munka van a fotók mögött. Ez sokszor megerőltető, fárasztó. Sajnos még nem jutottam el arra a szintre, amikor a nap 24 óráját a fotózásnak szentelhetem. Így csak akkor tudok ezzel foglalkozni - így a mögöttes munkákkal is - amikor a hétköznapi kötelességeimet teljesítettem. Folyamatosan próbálok fejlődni, hogy egyre jobb lehessek, és egyre komolyabb értéket tudjak átadni a közönségemnek. Ez rendkívül időigényes dolog, az anyagi vonzatáról nem is beszélve. Lehet, hogy eltűnök egyszer , a Genus Photo megszűnik létezni, felemészt a világ. De ez csak úgy történhet meg, hogy tudom, szereztem örömöt, csaltam könnyeket szemekbe, adtam emléket, adtam értéket, megmutattam szépséget, örömöt, bánatot, szomorú dolgokat, vagy egyszerűen csak egy szép tájat. Léteztem, létezem, és remélhetőleg létezni is fogok ,hogy eleget tehessek az oldal jelmondatának: „Catch the moment” – Kapd el a pillanatot.
