28/07/2026
Rita és Zsolt fotóanyagából mutatnék pár kockát.
Mielőtt elmondanám mi is ez, elmesélem, hogy ismerkedtünk meg.
Tavalyi évben felkeresett egy fiatal páros, hogy szeretnének felkérni az esküvőjük fotósának. Szerződés kötésre kerestünk egy dátumot, helyszínt ahova Petra szülei is jönni akartak. Őszintén nem rajongok ha az örömszülők jelen vannak, mert sokszor belebeszélnek, mást akarnak mint a két főszereplő. De itt ez a nem szeretem érzés hamar elszállt, mert egy igazán idilli, baráti beszélgetés lett az egész információ cseréből.Olyannyira, hogy azonnal a fejembe is vettem, hogy bizony meghívom őket a kis falunkba egy előadást tartani a Kínában tartott esküvőről. Jól sikerült, családomat is megismerték és a lagzin teljes harmóniában fotózhattam. Otthon éreztem magam. Szívembe zártam az egész családot.
Nem gondoltam, hogy itt az utunk nem válik ketté és még lesz közös alkotásunk. De lett és ez az anyag róluk szól. Lányaik felkerestek, hogy meglepnék szüleiket a 30. házassági évfordulóra egy fotózással. Múlt héten ezt meg is ejtettük, volt meglepetés és örömködés. Jó volt velük, köztük lenni. 30 év után is kaphatók egy ilyenre, úgy hogy végig poénkodják, nevetik, ugratják egymást és közben mérhető a szeretet is. Valamit jól csináltak a közösen maguk mögött hagyott időben.Felneveltek két remek lányt és úgy tudnak egymásra nézni ahogy a házasoknak kell. Nekem ők példaértékűek. Emberiek, kézzel foghatóak és nagyon szerethetőek. Ha 22 év múlva valami hasonló szituációban kapom magunkat, remélem, hogy így fogunk viselkedni.Amiket írok nem hosszasan kitalált gondolatok, ezek jönnek belőlem.
Kellenek az ilyen emberek az életembe, hogy irányt mutassanak akarva-akaratlanul. Élveztem az újabb közös időt és bármikor nyitva áll az ajtónk előttetek!