29/05/2026
Tudom, hogy nem ideális "most" ódákat zengeni a világ megismeréséről, hiszen annyit nyüzsög az emberiség, hogy majd' belerokkan a bolygó... Talán szerencsésebb úgy fogalmazni, hogy bárhova vet az élet igyekszem minden érzékszervemmel felfogni, amit ott találok. Annyit gyalogolok, amennyit bírok, mert a lábam nem gyorsabb, mint a lelkem ❤️... Schäffer Erzsébet írt erről egy nagyon szép cikket, hogy a repülőgép jóval gyorsabb az emberi léleknél 😍. Van ebben valami...
2007-ben még tudatosan választottam Ázsiát, azon belül Szecsuánt, és a megelőző 6 hónapon keresztül gyűjtöttem és készültem az útra. 2018-ban (Bangkok) és most (Dél-Korea, Vietnám) volt lehetőségem a férjem munkája kapcsán visszatérni erre a lenyűgöző kontinensre. Nem tudok betelni a világgal... Csordultig telít minden, amit látok, tapasztalok. Szerencsére újabban otthon is megtalálom a felfedezés, rácsodálkozás élményét, de a távoli kulturákban egyenesen merőkanállal habzsolom.
Hanoiba pont a szezon végén, a forró és csapadékos nyár elejére érkeztünk, ennek megfelelően döbbenetes a hőség. Sétálni hajnalban ideális, legalábbis a városban. Öttől kilencig csak 30 fok van 🤪. A járdák még nincsenek tele motorokkal és árukkal. A parkokban sportolnak az emberek. A zajszennyezés állandóan magas, madarászni biztosan nem itt fogok... Nagyon sok a virág a fákon, imádom fotózni.
Érdekel, hogy vidéken mit tapasztalunk majd. Legszívesebben nem is aludnék, csak azt nem bírom 😆.
Csodálatos bolygón élünk 🥲
adventures köszönöm a tippeket, infókat az elkövetkező napokhoz 😍❤️❣️