12/05/2026
Itt még nem meséltem erről… ki tudja miért. 💁♀️
Közel 1 éve történt, amikor az eladói munkám teljesen kicsinálta a lábam.
Túl sok terhelés, 100+ kg-s raklapok, napi 8-10-14 órás talpalás… és persze a túlsúly sem segített.
(Mellette akkor még „csak” másodállásban, de 10-14 órákat dolgoztam esküvőkön, mert a fotózás az életem. 🥹 - 2026. január közepe óta főállásom lett a fotózás🙏🤎📷)
Begyulladt a talpamban a fascia, és sarkantyú alakult ki a sarkamon.
Aki érezte már, tudja… mintha kést forgatnának a sarkadban minden egyes lépésnél.
Minden reggel nehéz volt felkelni. Tudtam, hogy fájni fog. Ordítani akartam.
Fél évbe telt, mire orvoshoz jutottam.
Amikor végre kiderült, mi a baj, elkezdődtek a kezelések… és akkor eldöntöttem: változtatni akarok.
7 hónapja felkerestem egy személyi edzőt.
Tudtam, hogy nem akarok akárkihez menni, olyat kerestem, akivel „egy hullámhosszon” vagyok.
És akkor láttam, hogy egy régi barátom edző lett. Ez volt a jel.
Hát Írtam neki.
Azt mondtam: nem leszek egyszerű eset… a lábam terhelhetősége minimális.
A válasz: „Tudok segíteni.”
Majd kiugrottam a bőrömből. 😍
Leültünk, felmérte az állapotom, beállította a kalóriákat, és azóta is végig kísér az utamon.
A különbség?
1 év (vagyis 7 hónap) Nulla kifogás. Lemondások. Rengeteg munka.
És eddig -22 kg. 🌿
Nem tudok elég hálás lenni Áginak, hogy segít visszatalálni önmagamhoz, egészségben és fejben is. 🤍
Most a lábam megint rosszabb, 2 hete nem edzek… de hiányzik. Nagyon. 😭
Nekem, aki világéletemben utáltam a tesiórákat is.👀
Tanulság?
A változás fáj… de az állandóság még jobban.
