02/07/2025
"..a szem a lélek tükre"
Sziasztok, már alsós koromban kattogtattam Édesapám levetett analóg filmes, felhúzós fényképezőgépét (persze film nélkül 😉)
Kamaszkoromban is, de a gyerekek születése óta (2010) nem nagyon volt olyan családi/baráti összejövetel, ahova gép nélkül érkeztem volna.
Bár több tanfolyamon ( ) is voltam, a fotózást magam tanultam, lestem el a nagyoktól ( ). És rengeteget gyakoroltam. Eleinte családon belül, majd jöttek a barátok, a barátok barátai.
Eddig tudatosan maradtam a hobbi szinten, de 2025ben - talán az addig begyűjtött sok elismerés miatt - úgy éreztem kicsit jobban nyitok.
Fotóim központjában mindig az emberek voltak. Nekik is leginkább az arcuk, a tekintetük, és a leggyörűbb kicsük, a szemük.
Imádom elkapni azokat a pillanatokat, mikor egy tekintetből kiolvasható minden.
Szeretem elkapni azokat a pillanatokat, amikor az emberek azt hiszik, nem nézik őket, így nyugodtan kiengedik érzéseiket az arcukra (pl. egy iskolai előadáson néha érdemes megfordulni és a büszke szülői tekinteteket is fotózni)
