06/07/2026
Kedves Olvasóim!
Néha egészen különös módon talál ránk valaki.
Pár hete görgettem a TikTokot, amikor megálltam egy videónál. Egy fiatal lány állt a kamera előtt, kopaszon. Őszintén mesélt arról, hogyan változtatta meg az életét a rák. Nem tudtam továbblépni.
Sorra néztem a videóit. Ahogy mesélt a kezelésekről, a nehéz napokról, a reményről. Minél többet láttam belőle, annál inkább azt éreztem, hogy Evelin Ambrus olyan, mint én vagyok. Erős, bátor, kitartó. Egy utat jártunk. Szerencsére már mindketten fogalmazhatunk múlt időben.
Mert néhány hete én is megkaptam írásban, amire olyan sokáig vártam: "gyógyult".
Abban a pillanatban megszületett bennem egy gondolat, ami hetekig nem hagyott nyugodni.
Meg szeretném ajándékozni őt egy fotózással. Nem azért, mert beteg. Hanem azért, mert bátor.
Mert amikor ránéztem, nem a hiányzó haját láttam. Hanem egy fiatal nőt, aki fiatalabb, mint a gyermekeim. Aki minden erejével kapaszkodik az életbe. És ezt az erőt szerettem volna megmutatni. A fotózás közben sokszor eszembe jutott, hogy ha mások is látják majd a képeket, emlékeztethetik őket arra, hogy a kemoterápia nem veszi el a nőiességet. Hogy lehetünk szépek akkor is, amikor éppen a legnehezebb időszakunkat éljük.
Ez a fotózás ezért született.
Ajándék volt Evelinnek . És ajándék volt nekem is. 💕
Ha ezek a képek akár csak egyetlen embernek adnak egy kis erőt a betegségük nehéz napjaiban, akkor már megérte.
Mert az a három betű, amit sokszor még kimondani is félünk, sok mindent elvehet.
De a méltóságot, a szépséget és a reményt nem. Hinnünk kell benne, hogy mi vagyunk az erősebbek.
Ezért szeretném, ha minden nő, aki éppen ezen az úton jár, tudná: a betegsége nem írja felül azt, aki ő valójában. A szépség, a nőiesség és az ereje ott van benne. Mindig. 🩷
Hálásan köszönöm Evelin a bizalmad! 🥰
